Továbbra is főként levelek meg makkák, plusz némi kézimunka.
ajándék kategória bejegyzései
13/49 – Levelek és makkák
Mást nem nagyon tudok nyújtani a hétről. Nos, most ezeknek volt szezonja.
13/45 – Hugó
Na, ő itt Hugó.
Élesebb képet egy ideig ne is várjatok róla, folyton mozog. Amúgy, mielőtt nyünyünyüzni kezdünk, szeretném megjegyezni, hogy ha az úgynevezett “esztétikák” nevében indultunk volna macskáért, Hugó a büdös életben nem jött volna számításba. Itt ebből a szögből nem látszik, de Hugónak mondhatni hiányzik a fél arca. Mivel kábé négyhónaposan került be a menhelyre, még valamikor bébikorában marhatta ki valami a szája szélét, és tippre valamilyen vegyszer lehetett. Amennyire lehetett, helyrepofozták, de a folytonossági hiány megmaradt, és folyton monitorozni kell, hogy ne fertőződjön el a seb, ez pedig nyilván erősen csökkentette örökbefogadási esélyeit. Hugó amúgy igen látványosan selyemszőrű állatka, nagy lombos farokkal és igazán barátságos hozzáállással, de hat egész hónapig héderezett az Árvácskában. Aztán persze jöttünk mi, akik eleve a használt és kishibás macskák iránt érzünk vonzódást, mert balekok vagyunk, nem vitás.
Mindemellett én most mégiscsak aggódom kissé, fel tudok-e nőni ahhoz a feladathoz, hogy kellően jó pótanyukája legyek az Operaház Fantomjának.
13/42 – Torta
Ez igazán olyan hét volt, amikor egy szusszanásnyi idő se, cserébe egyik pofon a másik után, de ezt persze most se látni a galériácskámból, amiben csupa kellemes dolog látható, még egy szülinapi torta is.
13/37 – L
“És mondd, mit kaptál az ötvenedik születésnapodra?” “Leginkább munkát meg újabb nemszeretem feladatokat. Ja, és további köhögőrohamokat.”
Ennek tiszteletére viszont legalább kirittyentettem magam kápuctába, vagy minekhíjuk ezt itt. A kardigány végtelen hosszú ideje volt rajtam utoljára, azt a RK adta ajiba, a csüngüt pedig még sose láttátok, azt az egyik diákomtól kaptam múlt héten.
13/35 – Rojtos
Már vasárnap van? Ezen a héten is annyit futottam körbe, hogy az már röhejes, különösen ha figyelembe vesszük: két napot lényegében azzal töltöttem, hogy az oldalamon feküdjek rojtos és recsegős köhögéseket eregetve a levegőbe.
13/34 – Gránit
Ez is szép nap volt. Reggel díszdiploma-átadón voltam háziasszony meg narrátor meg mittomén, egy gránitdiplomát* is kiosztottunk!
(A képen azért vagyok ilyen ferde és üveges, mert egyrészt rühes korán volt még ahhoz képest, hogy tegnap este is tanítottam, másrészt pedig kint felejtettem éjjelre a fényzőgépet a teraszon, és ő ettől kicsit ideges lett. Remélem, ez átmeneti.)
Utána pedig beugrottam a dékánhelyettes kocsijába egy szatyorral, amiben ott vala Matilda** és egy csomó bábkészítős himmihummi, majd elfuvaroztattam magam Budapestre órát tartani. Most mondanék erről valami elméset, de sajnos olyan kimerült vagyok, hogy mindjárt sírni fogok tőle…
* Az annyit tesz, hogy az illető 75(!) éve kapott diplomát. Szédítő szám.
** Matildáról mondtam anno, hogy ha megnő, varrógép lesz belőle. Ma annyi rajongója lett hirtelen a másodéves óvósok között, hogy már féltem, megpukkad a büszkeségtől.
13/31 – Láncöltés
Ezek a kilátásaim a mai napra, miközben bőségesen fogyasztom a papírzsepiket. Szellemi kapacitásom ugyan nemigen van semmire, de a láncöltéshez nem is kell.
13/29 – Hapci
Helló, őszi nátha, már úgy hiányoztál. (Nem.)
A helyzeten az sem segít, hogy ma muszáj elmennem értekezletre, holnap pedig Esztergomba, mert mind a két helyen dolgokat kell intéznem, amiket nem intéz el helyettem senki. Ha viszont holnapra nem leszek jobban, a szerdát meg csütörtököt szkippelni fogom. Nyilván azért, mert se a pénteki, se a szombati feladatokat nem tudja elintézni helyettem senki…
13/28 – Látvány
Van abban valami extrán vicces, hogy a munkám és feladataim miatt, plusz a falu miatt, amelyben lakom, olyan látványokban van részem, amilyenekért mások fizetnének is, de talán még úgy sem jutnának hozzá, mert annyira exkluzívak. Mármint a látványok. Az e heti képek között van például olyan is, amin a jubileumi Mária Valéria hídfutás résztvevői láthatók kevéssel a rajt után, és nekem ezt annak a teremnek az ablakából sikerült lefotóznom, ahol éppen a Bábkészítés óra zajlott; vagy a budapesti kilátás egy olyan tizedik emeleti ablakból, ami mögött egy roppant csúnya kis terem van, de abba csak oktatóként lehet bejutni a portán átvett mágneskártyával. Van persze olyan is, amihez csak jókor kell lenni jó helyen, bár az se könnyű: a városligeti Szinyei Merse léggömb, amint a Benczúr utcából látszik, és a három templombelső, ami évente csak egyetlen hétvégén tekinthető meg turistaként, a Szentendrei Nyitott Templomok Hétvégéjén. Ami a leginkább elérhető-forma lenne, az a szobám meg Mackó meg anyósom rózsái – az is igaz viszont, hogy ez utóbbi háromra alig jut időm. Galéria!
13/27 – Sampon
Az arcápolási rutinom már egész jó, legalábbis egy perccel se nézek ki többnek ötvenötnél (disclaimer: jövő héten leszek ötven), de a hajamat már második napja száraz samponnal rázom életre.
Vagy harmadik napja? Mit tudom én már ezt, feleim, a fejemben mostanra már sarvalt káposzta van, nem pedig agy.
Szerintem azt a kardigányt még nem láttátok felvéve, merthogy nyáron csaptam le rá a Gudrun Sjödén nagy szezonzáró leárazásán. This is the beginning of a bjutiful friendship.
13/21 – Köd
Összefolyik itt már, kérem, hogy az elmúlt héten éppen mi történt melyik napon és melyik irányban, de fotókat még mindig elég pofásakat bírok lőni. Galéria!
13/15 – Ugyanolyan
Igen, vettem egy sárga hátizsákot is. Ugyanolyat, mint a másik kettő.
Elmentem Zuglóba beszélni a gyakorlóóvodákkal. Élet ez is, de milyen.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
13/13 – Kabin
Ma ezen a malefikusan mókás napon (13/13, megvan?) olyat csináltam, amit eddig igen ritkán: mikor hazajöttem a munkázóból, és belenéztem a tükörbe, úgy döntöttem, hogy inkább újrasminkelem magam, még ha mindjár el is dőlök a fáradtságtól, mert ezzel az arccal nem állhatok a blogom látogatói elé.
Na, ez már jobb.
A bokicám mellett az a Medicine kabinhátizsák az idei ősz levelezős Bábkészítés óráira lesz az állandó kísérőm, úgyhogy látjátok meg. A jelenlegi alkalmon túl ötször.
13/9 – Batyu
Nem hivatalos mini évnyitóra rohanok éppen egy csomó batyuval, van nálam pl. kábé hetven csokicsók plusz a holnapi gúnyám is, mert ahogy az élet kinéz, 50% esélyt adok arra, hogy az óráim után bevonulok éjszakára a szomszéd hotelbe a játékpénzeimmel.
13/8 – Intéző
A hétfő ugyan nem tancsinap, de ez az én életemben mostanság azt jelenti, hogy ez az intézőnap, amikor még legjobb esetben is itthon birkózom mindenféle adminisztrációs satöbbi feladatokkal, és ez tényleg csak a legjobb eset, mert máskor meg rohangálok, mint a mérgezett egér.
Ja, ma is bemegyek a dógozóba.
Közben a RK csúnyán megtaknyosodott, úgyhogy ő meg most a hencserén heverve tartja a saját intézőnapját zúmon keresztül. Roppantul drukkolok, hogy ne kapjam el tőle, pont ez hiányozna még az összes többihez.
13/7 – Flegmapocok
Íme egy összeállítás az elmúlt hetemből. Főként lábaksz – hun az enyém, hun a macskáé, hun egy csirkéé. Plusz némi felújítási romok a munkázóm hátsó udvarán. Plusz egy kis szendvics ebédre a Heim Pékségben. Plusz a flegmapocok (=capybara) ceruzahegyező és más dilinyók, amiket a vietnami boltban vettem, hogy megjutalmazzam magam azért, mert még nem futkászom fel-alá hajtépve és sikoltozva. Galéria!
Intermezzó – Zenea zélet, 2025
Ma irgalmatlan sötétben indulok dógozóba, ezért hogy ne maradjatok kontent nélkül: megint itt a zenegépecke jóslata az idei évre, a tegnapi első tancsinap random lejátszási listájának első három száma jóvoltából. Mintha eddig nem tudtam volna, hogy szarban leszünk.
Mit mondhatnék, this is the way.
Szaporulat a szekrényben 13/1 – Jackpot!
Ha esetleg felmerülne a kérdés, miért szeretek turkálni járni: ezt az óriáskendőt ma lőttem az esztergomi Hádában, ahol kilóra mérik a himmihummit.
Gyanús vagy te nekem, hm.
Talán ezért.
És tényleg igazi, nem csak rávarrt valaki egy címkét.
700 forint volt.
Minden nap más - mindennap más 