Énmegmondtam.
ajándék kategória bejegyzései
13/88 – Vadonás
Ahhoz képest, hogyan vagyok, kifejezetten jól nézek ki. (Bár persze a fényviszonyok nem kooperálnak, de ez van.) Még egy vadonás új bakancs is van a lábamon, ami nem annyira vadonás új, mert még a nagy nyári leárazáson vettem az El Naturalistától, amikor a nemszezonális cuccaikat igazán jutányosan adták, de mindenesetre most van először a lábamon.
Na akkor most ezeken a lábakon el is megyek dógozóba.
13/79 – Sarok
El kell döntenem, fel akarok-e venni magas sarkú cipőt. Már úgy értem, még egyszer valaha ebben a büdös életben.
13/78 – Borravaló
Pont annyira vagyok lemaradva, mint a borravaló. Pedig ma sem mentem ki meztelenül az utcára.
Holnap is valószínűleg csak du. tudok referálni, mert istentelen korán vágtatok ki, és ezúttal tán még magassarkú is lesz rajtam.
13/77 – Ezer
Ami annál inkább november, mint itt a képeken, az már csalás. Öreg idő, öreg én, öreg blog. Ez a mai az ezredik folyamatos nap, amikor bejegyzést írok ide, amúgy meg összességében ez az 5445-ik bejegyzés, úgyhogy semmi meglepő nincs abban, milyen nosztalgikusnak és elhasználtnak érzem magam.
13/70 – Szivárvány
Attól tartok, ez volt az utolsó naposabb-forma hét, amikor még lehetett gyönyörködni a levelekben meg a fényekben. Hétfőn még szivárványt is láttam a buszmegállóból.
Eská – Őszi dekor az aulába
Idén feladom azt, hogy megszámozzam az eská-posztokat, mert igen siralmas eredményre jutnék: már novemberből is eltelt egy hét, és még csak ez az ezévi első. No de azért hadd szóljon.
Recept:
- egy kancsó a Flying Tigerből (4000 forintról leárazva 3000-re),
- egy csomó platánfaág az egyetem kertjéből (ingyen, ebben csak a gyűjtögetőmunka volt a befektetés),
- egy ragasztópisztoly (2800 ft a kínaiban) plusz hozzá a rudacskák (799, de csak kettő fogyott el az ötből)
- 93 horgolt virág (költséget nem érdemes számolni, mert ezt nem lehet megfizetni, és előállítani is csak úgy, hogy az ember rohadt hosszú buszutakon zötyög végig a Dunakanyaron, kezében egy horgolótűvel).
Aztán uccuneki, természetesen a TéKá Klub padlóján, mert annál szebb nincs is, mint amikor az arrafelé mászkálók megnézhetik a tanszékvezetőt a padlón ücsörögve egy ragasztópisztollyal, mindeközben meg Mike Oldfield gitározik Fapipán, mert azért kilencvenvalahány rühes kis virágocskát felragasztópisztolyozni marhára unalmas.
Aztán lőn.
A textilalmákat már láttátok, azokat januárban ácsoltam össze, de amúgy ezt a projektet a Bábkészítés első óráján szoktam megcsináltatni a nappalis hallgatókkal, mert van benne kétféle öltés (férc és pelenka) meg többféle technikai megoldás, és eddig még mindenkinek sikerült, úgyhogy van benne sikerélmény is, az pedig igen jó.
Szóval most ez van az aulában. A párnákat még valamikor tavaly hurcoltam be oda, a fotelekre a takarókat meg a Hádában turkáltam azzal, hogy egyszer kelljen, s jó, ha van.
Nem vagyok teljesen elégedetlen.
13/63 – Keret
Volt egy őszi szünetem tizenegy többé-kevésbé szabad nappal, melynek következtében most már tutira biztos vagyok abban, hogy én ugyan rettenetesen rottyon vagyok mentálisan és fizikailag is, de ebből mind vissza lehet jönni, ha adottak hozzá a megfelelő keretek és feltételek. Nyilván olyanok, amelyek a következő másfél hónapban esmég hiányozni fognak, de most már tudom, hogy nem velem van a baj, pontosabban hát persze hogy velem van a baj, de nem úgy.
Nem baj, ha ezt nem értitek, bár szerintem értitek ti is, okos olvasóim vannak nekem. Galéria!
13/61 – Elvarratlan
Sose hiszitek el, de éppen egy fonalboltba tartok ezzel a ménkű nagy szatyorral, amiben van egy félkész ágytakaró meg egy kupac krimi, mert meghívtak kiállítási tárgynak, hogy ott üldögéljek, horgoljak, és Miss Marple-ről csevegjek.
Az életem egy abszurd revü, de néha egészen mulattató.
13/49 – Levelek és makkák
Mást nem nagyon tudok nyújtani a hétről. Nos, most ezeknek volt szezonja.
13/45 – Hugó
Na, ő itt Hugó.
Élesebb képet egy ideig ne is várjatok róla, folyton mozog. Amúgy, mielőtt nyünyünyüzni kezdünk, szeretném megjegyezni, hogy ha az úgynevezett “esztétikák” nevében indultunk volna macskáért, Hugó a büdös életben nem jött volna számításba. Itt ebből a szögből nem látszik, de Hugónak mondhatni hiányzik a fél arca. Mivel kábé négyhónaposan került be a menhelyre, még valamikor bébikorában marhatta ki valami a szája szélét, és tippre valamilyen vegyszer lehetett. Amennyire lehetett, helyrepofozták, de a folytonossági hiány megmaradt, és folyton monitorozni kell, hogy ne fertőződjön el a seb, ez pedig nyilván erősen csökkentette örökbefogadási esélyeit. Hugó amúgy igen látványosan selyemszőrű állatka, nagy lombos farokkal és igazán barátságos hozzáállással, de hat egész hónapig héderezett az Árvácskában. Aztán persze jöttünk mi, akik eleve a használt és kishibás macskák iránt érzünk vonzódást, mert balekok vagyunk, nem vitás.
Mindemellett én most mégiscsak aggódom kissé, fel tudok-e nőni ahhoz a feladathoz, hogy kellően jó pótanyukája legyek az Operaház Fantomjának.
13/42 – Torta
Ez igazán olyan hét volt, amikor egy szusszanásnyi idő se, cserébe egyik pofon a másik után, de ezt persze most se látni a galériácskámból, amiben csupa kellemes dolog látható, még egy szülinapi torta is.
13/37 – L
“És mondd, mit kaptál az ötvenedik születésnapodra?” “Leginkább munkát meg újabb nemszeretem feladatokat. Ja, és további köhögőrohamokat.”
Ennek tiszteletére viszont legalább kirittyentettem magam kápuctába, vagy minekhíjuk ezt itt. A kardigány végtelen hosszú ideje volt rajtam utoljára, azt a RK adta ajiba, a csüngüt pedig még sose láttátok, azt az egyik diákomtól kaptam múlt héten.
13/35 – Rojtos
Már vasárnap van? Ezen a héten is annyit futottam körbe, hogy az már röhejes, különösen ha figyelembe vesszük: két napot lényegében azzal töltöttem, hogy az oldalamon feküdjek rojtos és recsegős köhögéseket eregetve a levegőbe.
13/34 – Gránit
Ez is szép nap volt. Reggel díszdiploma-átadón voltam háziasszony meg narrátor meg mittomén, egy gránitdiplomát* is kiosztottunk!
(A képen azért vagyok ilyen ferde és üveges, mert egyrészt rühes korán volt még ahhoz képest, hogy tegnap este is tanítottam, másrészt pedig kint felejtettem éjjelre a fényzőgépet a teraszon, és ő ettől kicsit ideges lett. Remélem, ez átmeneti.)
Utána pedig beugrottam a dékánhelyettes kocsijába egy szatyorral, amiben ott vala Matilda** és egy csomó bábkészítős himmihummi, majd elfuvaroztattam magam Budapestre órát tartani. Most mondanék erről valami elméset, de sajnos olyan kimerült vagyok, hogy mindjárt sírni fogok tőle…
* Az annyit tesz, hogy az illető 75(!) éve kapott diplomát. Szédítő szám.
** Matildáról mondtam anno, hogy ha megnő, varrógép lesz belőle. Ma annyi rajongója lett hirtelen a másodéves óvósok között, hogy már féltem, megpukkad a büszkeségtől.
13/31 – Láncöltés
Ezek a kilátásaim a mai napra, miközben bőségesen fogyasztom a papírzsepiket. Szellemi kapacitásom ugyan nemigen van semmire, de a láncöltéshez nem is kell.
13/29 – Hapci
Helló, őszi nátha, már úgy hiányoztál. (Nem.)
A helyzeten az sem segít, hogy ma muszáj elmennem értekezletre, holnap pedig Esztergomba, mert mind a két helyen dolgokat kell intéznem, amiket nem intéz el helyettem senki. Ha viszont holnapra nem leszek jobban, a szerdát meg csütörtököt szkippelni fogom. Nyilván azért, mert se a pénteki, se a szombati feladatokat nem tudja elintézni helyettem senki…
13/28 – Látvány
Van abban valami extrán vicces, hogy a munkám és feladataim miatt, plusz a falu miatt, amelyben lakom, olyan látványokban van részem, amilyenekért mások fizetnének is, de talán még úgy sem jutnának hozzá, mert annyira exkluzívak. Mármint a látványok. Az e heti képek között van például olyan is, amin a jubileumi Mária Valéria hídfutás résztvevői láthatók kevéssel a rajt után, és nekem ezt annak a teremnek az ablakából sikerült lefotóznom, ahol éppen a Bábkészítés óra zajlott; vagy a budapesti kilátás egy olyan tizedik emeleti ablakból, ami mögött egy roppant csúnya kis terem van, de abba csak oktatóként lehet bejutni a portán átvett mágneskártyával. Van persze olyan is, amihez csak jókor kell lenni jó helyen, bár az se könnyű: a városligeti Szinyei Merse léggömb, amint a Benczúr utcából látszik, és a három templombelső, ami évente csak egyetlen hétvégén tekinthető meg turistaként, a Szentendrei Nyitott Templomok Hétvégéjén. Ami a leginkább elérhető-forma lenne, az a szobám meg Mackó meg anyósom rózsái – az is igaz viszont, hogy ez utóbbi háromra alig jut időm. Galéria!
13/27 – Sampon
Az arcápolási rutinom már egész jó, legalábbis egy perccel se nézek ki többnek ötvenötnél (disclaimer: jövő héten leszek ötven), de a hajamat már második napja száraz samponnal rázom életre.
Vagy harmadik napja? Mit tudom én már ezt, feleim, a fejemben mostanra már sarvalt káposzta van, nem pedig agy.
Szerintem azt a kardigányt még nem láttátok felvéve, merthogy nyáron csaptam le rá a Gudrun Sjödén nagy szezonzáró leárazásán. This is the beginning of a bjutiful friendship.
Minden nap más - mindennap más 