Ha egyetlen képben akarnám összegezni, jelenleg hogy fest a napom, és a továbbiakban mi várható benne, ez az.
Ezen felül minden más csak bónusz. Azért a hajam megpróbálom megmosni.
mák bejegyzései
11/238 – Tove
Mára az volt a tervem, hogy miután pápát integettem a RK-nak (ezúttal Bécsbe ment a drágám, de szombatra már haza is jön), elhurcolom Eriket a gépek kórházába, de az a gyanúm, az már holnapra marad. Vagy a jövő hétre. Vagy mittomén. Úgy pattognak felém a levelek, mint mikróban a kukorica, és Erikre nincs határidő, de a dolgozatokra van.
Úgyhogy mára én itt maradtam itthonhacukában,
Eriket pedig betettem a dobozába, hogy ne lássa, amikor Tove felül helyette az asztalra.
Az ott Tove, a háromszemű. Érdeklődéssel, bár némiképp gyanakodva tekintek együttműködésünk elé.
11/237 – Számottevő
Olyan vagyok, mint a viccbeli bácsi a sportrepülővel, ezt nem láttam jönni.
Április 24 van, a kirelejzumát neki, ehhez képest meg Esztergomba legmagasabb napi hőmérsékletként nyolc fokot, valamint számottevő esőt jövendöltek.
11/236 – Idézőjel
Van az a hét a tanévben, ami tényleg mindennek a legalja, és pont most van az a hét. Úúúúgy van, szakdolgozat-leadás következik. Mostanság átlagban napi húsz levelet kapok a szakdolgozóimtól, és már a könyökömön jön ki az egész, de még mindig van türelmem roppant kedvesen elmagyarázni, hogy az idézetet záró idézőjelnek fent van a helye, nem másutt.
Cserébe úgy nézek ki, mint akit macskák öltöztettek, és extra mennyiségű szénhidrátot lapátolok magamba, hogy ép eszemnél maradjak.
Ezt a ruhát is szét kéne vágnom a rittyóba, hogy újravarrjam, hát hogy néz ki, de tényleg.
11/235 – Veszendő
Megint csalok, ez az ancúg tegnap volt rajtam, amikor a RK-val leténferegtünk a zsibire, de itt semmi sem mehet kárba, legfeljebb veszendőbe, és ez az őtözködős önfotókra is érvényes.
Ma garantáltan nem fogok ennél jobban kinézni, desőt. Most például még mindig házificergőben nyomom, és arra próbálom rávenni magam, hogy hajat mossak. A helyzet nagyrészt tarthatatlan, de annyira unom a hajmosást, hogy az már röhejes.
Intermezzó – áprilisi zsibi
Huh, végre lementem.
Ezúttal is volt minden, mint a búcsúban, de én kicsi voltam és szerény, nem vettem mást, csak ezt:
11/234 – Kronosz
Ez az alábbi egészen kivételesen pontos kronologikus formában mutatja be a hetemet, ami Esztergomban kezdődött, egy egykilós csomag Leonidas pralinéval folytatódott (ezt hozta nekem a RK Brüsszelből, mielőtt tovafutott Ohridba), majd Budapesten voltam a Dies Academicuson (ez a fotó nem az enyém, de azért tettem be, mert mindig felvidít, milyen könnyen kiszúrható vagyok a többi nézőtéri bolha közül), és még olyan dolgok is belefértek a hét második felébe, mint könnyed másfél kilométer séta Dunabogdányon át, ahol teljes útzár volt a tűzoltók miatt (egy üzlet gyúlt ki a főutcán, a buszok meg vadul logisztikáztak azon, hogyan cseréljék ki egymást közt az utasokat), aztán pénteken harminchárom gyoza (házitésztából!) meg negyvennyolc wonton a konyhámban, szombaton budapesti tancsitancsi, majd végül a fentemlített gyozák közül egy fél tucat vacsorára. És közben Maci folyton enni kért, egyszer például a három méteres mélység fölött az emeleti folyosó korlátjáról, és ijedtemben rögtön adtam is neki. Ő nem egy túl kecses macska, és ha lefordul onnan, nem vagyok ám biztos abban, hogy talpára esik.
Ne zavarjon, ha nem bírjátok követni, én is alig. Galéria!
11/233 – Helyesbítés
Miután hazajöttünk Toszkánából, azt mondtam, innentől minden szombaton piac lesz, vagy döglés. Helyesbítenék: vagy tanítás. Most értem haza.
Összességében tudnék ennél is tavaszabbul festeni, ha összekapom magam, de az már olyan lenne, hogy tulipánágyásban páviánsegg.
11/232 – Csodák csodája
Nagyjából annak számít, igen, a mai nap úgy alakult végül, hogy épp nem kell mennem sehová, úgyhogy nem is megyek, háhá.
Nem baj, holnap bepótolom.
11/231 – Kettévágva
Nem én, jól is néznénk ki. A napom.
Ezek a legislegnagyobb kedvenceim – azok a napok, amikor reggel pöszögés, este pöszögés, közben pedig egy értekezlet negyvenöt kilométerre otthonról. Nem, ne mondjátok azt, hogy miért nem oldjuk meg Zoomon vagy Teamsen, az még rosszabb.
11/230 – Fagyi és süti
Miután az időjárás hetekig nem tudta, milyen évszak van, legalább átmenetileg visszatért a tavasz, és hozta magával az én örök dilemmámat, miszerint mi a nyavalyát vegyek fel, hogy ne fagyjak meg reggel, és ne süljek meg délben. Úgyhogy most jobb híján, tessék.
Legalább a hajam sikerült megmosnom (és felrobbantanom), tegnap estére már úgy festettem sapka meg eső meg miegyebek kombinációja után, mint akit fejen nyalt egy bálna.
11/229 – Lépésben
Már ezen a fotón is irtó optimistán festettem tíz perccel hét előtt, mielőtt elindultam a maratoni Dies Academicusra,
de azt még akkor nem is sejtettem, hogy 7:10-től 7:30-ig állok a buszmegállóban, majd még 7:55-kor is látom a buszból a házunkat, mert a “lépésben halad” inkább “lépésben áll” volt.
Ezúton szeretném azt kívánni, hogy a Dunakanyar mindazon lakóinak, akik reggel egyedül beülnek a “városi terepjáró” címkéjű dromedárjukba, majd bemennek Pppestre, és közben a forgalmat szidják, meg szabálytalankodnak, meg koccannak, meg egyáltalán képtelenek arra, hogy tömegközlekedjenek, mert az a proliknak való, na szóval ezeknek mind nőjön a seggére köröm. Befelé, hogy fájjon, amikor beülnek a kocsijukba.
11/228 – Nemfogadás
Mondhatnám ugyan, hogy fogadjunk, az egész hetem el lesz pacsálva, de egyrészt még csak hétfő van, másrészt meg úrinő biztosra nem fogad. Mindenesetre úgy fest, hogy egész héten futkorászni fogok, mint a mérgezett egér, hun Esztergomba, hun Budapestre, és a hat napból (vasárnap még az Úr is megpihent) összesen kettő lesz, amikor érdemi munkát végzek, aka tanítás. Az összes többi nem lesz más, csak reprezentáció vagy fölösleges feladat, esetleg mindkettő.
Ma például azért kell elrobognom Esztergomba, hogy kinyomtassak és aláírjak négy sajtpapírt, amiért további játékpénzeket raknak a SzÉP-kártyámra. Könyörgöm, már most is hétszámjegyű összeg van rajta, amit nem bírok elkölteni, mert ahhoz egy kővárban kéne mulatnom vagy mittomén, nem pedig Esztergomba és Budapestre rohangálni.
11/227 – Bajától a BLKNig
Cifra kis hét volt ez, na: az elején végtelen hosszú buszút a Sugovica mellé, kisszoba egy kisvárosban, kilátás a hajnalba, horgolások találkozása egy bajai kávézóban, aztán vissza haza a kiscicámhoz meg a tartalék fonalakhoz a bolondok városába, ahol a piacon gólyalábas álvásárlók verseket osztanak a kosarukból, és a BLKN Bisztróban még mindig csoda finom az étel, a plafonon pedig kismadárfreskó van a csillár fölött. Látjátok?
11/226 – Intenzív
Felöltöztem. Fotózkodtam. Kimentem a teraszra. Visszajöttem. Levetettem a kabátot. Elmentem piacra.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem egyre intenzívebb klímaszorongásom van. Helyi termelőktől vásárolok a piacon, tömegközlekedéssel utazom, turkálóból öltözöm, szelektíven gyűjtöm a szemetet, és utoljára 2017-ben ültem repülőn – nem mintha ez bármit is érne a nagy összjátékban. Hát csoda, hogy szorongok?
Szaporulat a szekrényben – When in Baja…
… go turkáling,
then buy something bazinagy és fodros.
Turkáltam egy hajsálat is, az alábbi képen a baloldali az.
A másik kettő amiatt van, mert when in Esztergom… a többit pedig tudjátok. Múlt héten beugrottam a Hádába, amíg buszra vártam az órám után, és a két hajsálon kívül vettem egy len-viszkóz keverék nyárificergőt (ez még nincs kimosva, összevárom a meleg színű ruhákat),
valamint ezt a zöld izét, ami még mosás után is úgy fest, mint amit megrágott és kiköpött valami,
de én tudom jól, hogy a lelket is ki fogom hordani belőle nyáron, és ezt azért tudom, mert ugyanebből a modellből már van nekem egy szürke, és abból rendesen ki van már hordva a lélek.
11/224 – Kivezetés a realitásból
A fotó még reggeli, de én közben hazaértem. Öt és fél órámba telt.
11/223 – Bevezetés a realitásba
Fapipa és Tepsi hathatós hátráltatásával, íme:
Szívesen mondanám, hogy a valóság jobb, de az a gyanúm, nem.
11/222 – Irány Baja!
Aznap Nyuszi úgy gondolta, hogy megette a fene a világot, ezért felpakolt a csak egészen kicsikét elpacsált új hátizsákjába, oszt elment gombperecre a háromszáz fokban, ami van.
11/221 – Gombperecek évada
A RK ma indul konferenciálni, én holnap, mindketten csütörtökön jövünk haza. A lényeges különbség az úticélban van, ő ugyanis Brüsszelbe megy, én meg Bajára. Ez elég pontosan leírja általában vett szakmai és másegyéb sikereink arányát. Mindemellett szeretném kihangsúlyozni, hogy nem cserélnék vele, tán még kényszerítés árán se.
Most éppen magammal sem szeretnék cserélni, elhúzódó tavaszi nyűgösségben szenvedek, és lusta vagyok és mozdíthatatlannak érzem magam. És Baja busszal rohadt messze van.
A készülő útizsákom, amit háromszor terveztem át az elmúlt napokban, még mindig Lucaszékét játszik, de ma adok magamnak három kitartóan átmelózott órát, hogy kész legyen. Francba már, hogy ilyen rétestészta-szerűvé lett az egész életem, ugyan miként jutottam ebbe a szószba már megint, bleh.
Minden nap más - mindennap más 