Ismeritek az én fürdésszobámat, melyet nyolc éve nagy nekifenekedések közepette átfestettem tokától bokáig? Ha nem, akkor itt van a saga első és második része. A későbbiekben lettek még itt más merényletek is, például beráncigáltam a fürdésszobába egy basz nagy komódot, amit a család módosabb tagjaitól örököltünk, és a két mancsikámmal pingáltam át, meg egy adott ponton átkentem a plafont Mentolos Zuzmó színűre, de amúgy a ződek maradtak, ahogy voltak.

Leszámítva persze az entrópiát, nédda.

Hát ja. Nyolc év az nyolc év. A kád lerakó pereménél lassan kiázott az Otex, a padlón meg mindenféle kopások és lepattanások keletkeztek – az is igaz, hogy ez utóbbiak meglehetős része akkor, amikor a plafont kentem át Mentolos Zuzmóval. (Nem volt elég eszem ahhoz, hogy a kislétra lábaitól megvédjem a padlót, mert nem realizáltam, hogy azokról is lekopott már az eredetileg rájuk applikált gumipapucs. Érthető, miről beszélek, ugye.)

Úgyhogy eldöntöttem, a jelen kánikulai állapotok úgyse jók semmire, max. arra, hogy gyorsabban száradjon a festék, és nekiláttam megszervezni a fürdésszoba felújítási projektet. Valamilyen különleges előrelátásból tavaly vagy tavalyelőtt bekevertettem egy adag Trinát Unitopot a Mogorvákkal a sötétebb zöld színben, mert én ilyen okos vagyok.

Az esetek nagy részében azt szoktam mondani korábbi önmagam akcióira, hogy “hol volt az én normális eszem”, de ezúttal csak gratulálni tudtam, szép munka volt, MÁK.

Ámde a világosabb színből (NCS S 2040-G40Y) kellett nekem egy kübli Otex. Ezért mentem el tegnap a Mogorvákhoz. Ők kikeverték nekem az Otexet (“Melyikből kéri, a vízbázisúból?” “Nem, a másikból, amelyik olyan nagyon büdös!”), én hazajöttem, aztán nekigyürkőztem a melónak.

És akkor rögtön kiderült, hogy szar van a palacsintában, mégpedig biztos, hogy nem én fostam bele, én ugyanis lenni controlfreak, aki ugyan lehet, hogy néha fordítva veszi fel a pólóját, de a NCS kódok azok lenni nekem parancsolat.

Feleim, a Mogorvák valamit nagyon elkúrtak nekem, de tőbül.

Ne mondjátok nekem, hogy fényviszonyok, mert ni:

Lehetnek a fényviszonyok élénkebbek, sötétebbek, hidegek, melegek, de hogy egy félmaréknyi árnyalattal világosabbak legyenek, na olyan nincs.

Egy rendes Karen persze ezen a ponton visszament volna a Mogorvákhoz, és kiveri a huppot, de én már ott álltam pendelyben a fürdésszoba közepén egy kibontott kübli marhadrága festékkel, és hétszáz fok volt. Úgyhogy inkább felkentem, némi káromkodás közepette.

És igen, ez nem csak fényviszony, hogy rogyasztaná rá a Mogorvákra a plafont maga Tamás apostol, az építőmunkások, pallérok, építészek, földmérők és vakok védőszentje.

Úgyhogy ma hajnali ötkor így álltunk, nesztek fényviszonyok.

A gáz az, hogy ez a világos színű tixar mérsékelten kopásálló és vízálló (lásd a bejegyzés első fotója), így hát a padlóra mindenképpen fel kell kennem a sötétebb zöld Trinát Unitopot, mert ugye azt végképp nem látjuk magunk előtt, amint visszamegyek a Mogorvákhoz, odabaszom a pultra az Otexet, és azt mondom, na most keverjetek ki nekem egy ugyanilyet Trinát Unitopból, fingom sincs, mi az NCS kódja, nektek kéne tudni.

A vége az lesz, hogy a fürdésszoba úgy fog kinézni, mint egy nyaraló Zamárdiban anno 1969, mert én mindig megoldom az ilyen problémákat a “kuss, én így szállok le a bicikliről” szellemében, de akkor is, na, csinálok a saját életembe kihívást épp eleget, nem vagyok rászorulva arra, hogy mások is közreműködjenek benne.

(Folytköv. Ez így most már nem maradhat, nekem kell az életembe fürdésszoba. És itt még tenger sincs.)