Vannak idők, amikor a legnagyobb lüxüsnek számít egy olyan nap, amikor megtehetem, hogy festetlenül, papucsban ténferegjek itthon egy, a kelleténél sok számmal nagyobb, gyűrött kezeslábasban, és még a hajam is ráér megszáradni magától. Na most épp ilyen idők vannak, úgyhogy húzzunk bele, holnap megint futkorászás lesz.

Csak a móka kedvéért a tegnapelőtti cipő úgy megette a sarkam (pedig harisnyazoknit is húztam hozzá), hogy tegnap számos ragtapaszokkal indultam világgá. Attól tartok, a lábam tényleg nőtt egy fél számot tavaly óta.

Ma viszont nem foglalkozom ezzel, mert a lüxüs olyan, hogy még cipőt se kell húznom, sálálá. A lüxüst amúgy a mackónyúl is éli,

de ez nem olyan nagy kunszt a részéről, minden körülmények között roppant érzéke van hozzá.