Az iskolában irtó aranyosak hozzánk, és igazán komolyan veszik a feladatukat. Ez persze azt is jelenti, hogy a gyivákok annyi információt, ismeretet, betekintést és tapasztalatot kapnak a nyakukba, hogy csak úgy szédelegnek bele. Ami rájuk zúdul, annak a nagy részét én ugyan már ismerem, de azért nekem sem kicsit intenzív időszak ez, például be kell vezetnem őket olyan dolgokba, amikről még nem tanultak, de hirtelen. Differenciálás, reflexió, motiváció, megfigyelési szempontok, órai jegyzetelés paidagógoszi szemmel, oh my. Összességében ezen a héten nagyjából annyi várható tőlem, hogy reggel megmutatom magam nektek, aztán elszáguldok a hétkerbe, este pedig hazavonszolom magam, és kidőlök.

Nos, tessék, itt a mai “megmutatom magam”.

Ennek a kedves jó álmotoros csizmának ez az egyik utolsó fellépése, elkezdett hámlani rajta az álbűr, filctollal “javítottam meg” még a mai elrohanás előtt. Eh, több is veszett Mohácsnál, van még cipőm elég.