Utána kellett néznem, mert nem hittem el, hogy az utolsó efféle bejegyzés november 12-én született, de igen. Valószínűleg ideje volt már egy újabbnak, nemde.

Sajnos amikor kedden bebokáztam Esztergomban az értekezletem utáni buszravárós félórámban a Hádába (nem tehetek róla, az maradt az egyetlen turkáló a közlekedési útvonalamon), némi bánattal állapítottam meg, hogy éppen árucsere előtti napon érkeztem. Igaz, árucsere napján rosszabb lett volna, de akkor is, ilyen időpontban már nincs más, csak a resztli, és ezúttal még abban sem voltak olyan extrém darabok, amikre azt mondtam volna, hogy “gyere a mamához, te szegény”.

Főként pólókat szereztem be, ezt a kettőt már eleve azért, hogy majd szétvágjam,

a barnát a bagolyhárpiás anyaghoz kiegészítőként, a narancspirosat meg csak úgy. Vannak Terveim. (Egyebeim sincsenek, csak Terveim, na mindegy.)

Meglepő módon három csíkos cuccot is összevadásztam, egy vékony pulcsit, egy leginkább itthonficergéshez jó pólót meg ezt a kéket is, ni.

Ez már a második csíkos Jaeger póló volt, amit kiturkáltam ebben a blogévben, és mivel én mindent túlkombinálok, természetesen gyanakodni kezdtem, hogy ez nem véletlen, ezért utána néztem.

Egyrészt kiderült, hogy ez a Jaeger az a Jaeger, mármint amelyikről a jégeralsó kapta a nevét, másrészt meg az, hogy a céget pár éve megvette a Marks&Spencer. Mondtam, háhá, most már mindent értek. A jövőben is pislogni fogok ilyenek után, már csak a móka kedvéért is.

Egyebet már nem vettem, csak egy blézert. A varróműsorok vizionálásával sikerült olyan fogalmakat elsajátítanom, mint például a “hanger appeal”, ami annyit tesz, hogy jól mutat-e valami vállfán is, vagy előbb fel kell venni. Hát ez nem mutat vállfán valami extra módon,

de igen csinoskán össze lehet húzni derékban,

és mivel én egy vén iszapszemű rája vagyok, ilyenkor ki szoktam nyitni ezeket a blézereket, hogy a belsejüket is megvizsgáljam.

Ohohohó.

Lehet, hogy ezzel majd merényleteket követek el. Lehet, hogy ettől ő királyi felségeik (oppardon, a királyi Böske már megholt, na de a fia is szerepel ezen a címkén, úgyhogy végül is helyben vagyunk) frászt kapnának, de hát én így vagyok punk, és kulturáltforma szürke blézerem már van kettő másik.

Nos, ennyi. Nem nagy bumm, cserébe viszont nem tudom garantálni, hogy a következő turkálás további három hónap múlva köszönt be, jövő héten is Esztergomba megyek. Stay tuned.