Én ugyan meglehetős biztonsággal használom édes anyanyelvünk, de ezúttal kissé bizonytalan voltam, a tudásom nem egy már elavult nyelvállapotot tükröz-e (értsd: megértik-e még mások, milyen jelentésben óhajtom használni a “retyerutya” szót). Biztos ami biztos, forduljunk a Magyar Etimológiai Szótárhoz!

“retyerutya – ‘távoli rokon’; ‘‹tájnyelven› cókmók’. Hangfestő eredetű ikerszó lehet; eredeti jelentése a fenti második volt, az első talán a ‘pereputty’ ráhatására alakult ki.“

Oooké. Én most azt óhajtom mondani, hogy “cókmók”, és mint láthatjátok, megvan rá az okom, sálálá.

Ha nem lennék olyan jó a lakástetriszben, amennyire az vagyok, talán nyílegyenesen odamegyek ahhoz a sarokhoz, ahol egy láda és egy fiókos tároló közé besuvasztva tároltam azt a másfél éve megvett retyerutya-tartót, amivel ma foglalatoskodni szeretnék, de azóta már annyit toligáltam, pakoltam és tetriszeltem a lakásban, hogy biztos voltam benne, valahová a Borsópüré Szobába rekkentettem el.

Mellé. Még mindig a festett láda és a fűzfavessző fiókos tároló között volt az emeleti folyosón. Na sebaj, legalább így a Borsópüré Szobában is tetriszeltem egy újabb felvonásnyit.

Ez itt a retyerutya-tartó,

és én természetesen pontosan tudom, hová akarom felfúrni, és milyen retyerutyákat óhajtok rajta tárolni. Nyilván ti is meglátjátok majd.

Holnapi ajánlat: