Erre nem számítottatok, mi? 😀
Nagyjából amióta felértem a könyvespolcon a művészeti albumokat, és voltam már elég erős ahhoz, hogy le is vegyem bármelyiket, nagyon szerettem Albrecht Dürer tizenhárom évesen készített önarcképét.
Megvan már benne minden kicsiben, ami majd a nagy Albrechtben meglesz: az intenzív koncentráció, a részletekre fordított figyelem, és igen, a hiúság is (“hajaismijen”) meg az “én fontos vagyok” meggyőződése. Nézzétek csak azt a kéztartást!
Ritkábban rajzolok meg színezek, mint kéne, és ezzel eszem ágában sincs azt mondani, hogy düreri magasságokra törekszem, de néha ki szeretnék próbálni pár új technikát, aztán elhessegetem a gondolatot, mert annyi más tennivalót találok magamnak. Most viszont Jóleső Január van, nem? Úgyhogy tegnap előkotortam néhány rajzcuccot, kinyomtattam fekete-fehérben a kis Albrechtet, aztán uccuneki.
Azok ott a tányéron gyümölcstea-filterek, mert kíváncsi voltam, milyenre színezik a papírt. Képzeljétek, zöldre!
Végül ez lett az egész maszatolgatásból meg vonalkázásból meg színezgetésből, és nem mondanám elégedetlennek magam, mert igencsak jóleső érzés volt eljátszani vele.
A holnapi oldal pedig ez lesz:
Zsuzsi
2023/01/02 at 16:46
De jó lett! 🙂
Nekem ma játszik a “jótékony célú alapítvány”, csak azért bementem az Aldiba, hogy egy 10 kg-os kutyaeledellel hozzájáruljak a gyűjtésükhöz.
De az “albérlet” is belefér, ha már abban lakom, és a rövidített munkanapunknak köszönhetően kicsit előbb hazaértem bele, mint terveztem, és ez igazán jólesett. 🙂