A mellékelt ábrán szándékaim szerint megnyerő bájjal mosolygok a jövőbe, bár ne felejtsük el, hogy Hosszú blognevű baratinám szerint akkor vagyok a legfélelmetesebb, amikor mosolygok. A RK legalábbis egészen gyorsan ugrott, mikor ezzel a mosollyal ráparancsoltam öt perce, hogy reggelizzen, de most.

A RK-nak persze a szokásosnál is több oka van arra, hogy beszarjon az én mosolyaimtól, végtelen bölcsességében ugyanis vacsoravendégeket hívott mára. Jó, na, én mondtam rá végül a vendégekre meg a kapcsolt vacsorára az ámentet, de akkor is, tegnap léptek le a húgomék, ma meg tovább folytatódik a bolondokháza, pedig épp sikerült visszagatyálnom eredeti állapotába a Bűnök Barlangját, és én ellennék benne yol anélkül, hogy kecskehúsos raviolit gyártsak vacsorára.

Nédda, milyen nyamnyam lett.

És én most ezt otthagyom, és rendet meg tisztaságot gyártok a földszinten, összes többi családtagom segítségével és hátráltatásával. Meg a kecskehúsos ravioli. Meg a normandiai almás kenyér. Ez utóbbi legalább már megvan, ez volt a mai hajnali műszak.