Azt hiszem, a szokásos “van egy szabadnak mondható hetem, aztán egyre fáradtabb vagyok tőle” szituációval nézünk szemközt: nekifeküdtem a vendégszobának, hogy gatyába rázzam, mert holnap megérkezik anyám, és perpill még az ágyon is fahulladékok halmozódnak. Közben anyósom támogatásával megejtettem a heti nagybevásárlást (a RK már tud ülni is, nem csak feküdni, de ott még nem tartunk, hogy ezt egy autóban is végre tudná hajtani), meg sütöttem kenyér.

Meg pakoltam, meg szabtam, és kimostam két gépnyi ruhát, mert azzal csúfosan el voltam maradva.

Közben megjött a vaterázott nekem-új varrógépem is,

Kátya barátnőm szerint úgy néz ki, mint ami előző életében kazettás magnó volt. Igazsága vagyon, mi tagadás. Kipróbálni még nem volt rá idő (mármint azt leszámítva, hogy működik), mert tényleg el vagyok havazva cefetül.

Ma délutánra be akarom fejezni a vendégszoba gatyába rázását, hogy aztán nekifekhessek a kazettás magnó macerálásának. Remélem, legalább a macskák hagyni fognak kibontakozni, tegnap legalábbis ilyen békében ücsörögtek egymással.

Hat egész percig tartott, de ne legyünk telhetetlenek.