Mivel ma is felvert négykor a rossz lelkiismeret meg a tennivalók halma (a macskák ezúttal nem voltak benne a pakliban, nem rohant át a hajamon senki), akár meg is írhatom a mai bejegyzésemet, mielőtt elnyel a mocsár.

Itt kérem a szokásosnál is zűrösebb állapotok vannak, főként azért, mert a Repülő Kutatót annyira elővette az isiásza, amennyire már vagy tíz éve nem volt példa. Pénteken reggel, amikor belehelyezkedtem volna abba, hogy melónapot tartok, hagyom úszni a környezetet, vifonlevest eszem vacsorára és általánosságban letojom háziasszonyi meg efféle feladataimat, mert a pasas úgyis csak szombat este ér haza, a szombat délután meg épp elég lesz ahhoz, hogy pucolásszak kicsit ott, ahol a papok táncolnak – derült égből lecsapó gumibot, a RK bejelentette, hogy most azonnal indul haza Bécsből, mert öt percnél hosszabb ideig nem bírja ülve, a matrac is pocsék volt a hotelben, és ez most nem jó, nagyon nem.

Hát tényleg nem volt az. Most se az. Voltak itt az elmúlt időszakban néha rossz passzok isiászilag, de utoljára tíz éve került elő a bot, márpedig most még a vécére is azzal jár. Fekve dolgozik, állva eszik, és ennek megfelelő lelkiállapotban is van. Mi itt most egy olyan pasasról beszélünk, aki számára a harminc kilométer ungon-berken keresztül, ezer méter szintkülönbséget is belekalkulálva a “könnyed kis túrácska” kategória, most meg ehhez képest hol hason, hol háton fekszik a heverőjén, a lakásban pedig a Bengay kenőcsé az uralkodó illat (illat egy túrót, bűz az, Poci az egyetlen, aki szereti).

A macskák elég cukin gyógycicáznak körülötte,

de ez vajmi keveset segít azon, hogy embert próbáló hetek elé nézünk. Ilyenkor realizálom igazából, mekkora mázli, hogy a RK normál körülmények között teljesen önellátó, és semmit sem kell a segge alá hordani, mert most viszont meg igen. Tegnap nem tettem be a tonikot a hűtőbe, hanem a kamra padlóján hagytam, ő pedig nem tudott érte lehajolni. Ennyire rossz a helyzet. Hálát adok sorsomért (ja, még így is), mert élhetnék egy olyan pasassal is, akinek minden egészségügyi probléma nélkül is a segge alá kell hordani mindent: kaját, tiszta ruhát, plusz még az összes olyan tárgyat, ami amúgy az orra előtt van. Igaz, ezt az illetőt valószínűleg már rég otthagytam volna.

Mit mondhatnék, drukkoljatok értünk, hogy túléljük ezt az időszakot. Mintha nem lenne más baj a világban, még ez is bumm bele.

Ma valószínűleg egész nap nyafogóruhában leszek égnek álló hajjal, mert ma nincs tancsinap, ehelyett betegápoló és tanulmányíró nap van, egyéb izékről nem is beszélve. Tegnap viszont felöltöztem ahhoz, hogy lemásszak a zsibire, úgyhogy nesztek, így kezdődik errefelé a sapkaidő.