De hát ha tényleg az, na.

(Elnézést a horribilis világításért, a délutáni nap + magos mustár színű fal + ez a bides Fapipa, akire nem lehet rátölteni az IrfanView-t, úgyhogy igen limitált lehetőségeim vannak visszaforgatni a színeket a normális tartományba. Tudok választani olyan filterek között, hogy “drámai fekete-fehér” meg “hideg élénk”, és ha egyszer bedilizek, használni is fogom ezeket csak a móka kedvéért, de nem most.)

Az esztergomi Hádában holnap lesz árucsere, nekem meg volt egy üres negyedórám a busz indulásáig, úgyhogy bementem. Nyilván már mindent leraboltak a népek, ami bármennyire is emberi viseletre alkalmasnak látszott, egyedül én voltam bent vevő, és a dolgozók már kezdték leszedni hátul az állványokról mindazt, ami senkinek sem kellett, hogy aztán majd azok a cuccok Ghánában kössenek ki egy szeméttelepen.

Na ilyenkor van az, hogy nekem megesik a szívem valami rettenetesen, és megmentem sanyarú sorsa elől. Most épp ezen a rettenetesen esett meg.

Nem is tudom, hogyan borzasztóbb, felkapcsolt vagy lehajtott állapotában, de teljesen el vagyok bűvölve tőle. (Nyilván majd átalakítom, az itt mintegy kötelező elem, mint kűrben a leszúrt rittberger.)