Máma egy igen kevéssé előnyös oldalamat láthatjátok, lengetőhájacskák meg nagy kövér fehér hátak bemutatásával, de elsősorban arra voltam kíváncsi a fotó készítésekor, mennyit fakult nyolc év alatt a tetoválásom.

Sokat. Jó, végül is én akartam a hátam közepére, nem teljesen ok nélkül.

Emberinek nevezhető őtözékben azért vagyok, mert ha a Repülő Kutató felvakarodik édes álmából, megejtjük heti bevásárlásunkat, mielőtt a gusztushúsz hisztériájának rohama elkezdődik. Én speciel az OBIba is be akarok menni, oda pedig kötelező valami virágmintás, fodros és masnis, mert továbbra is perverz örömet találok abban, amikor a RK-t kérdezgetik, konkrétan mit keres, ő meg bocsánatkérően mutogat a hóka középkorú pillangóra, aki éppen a kampók és fogantyúk között röpköd.