Ez sem egészen friss történet, de itt egy csomó dolog elsunnyog a háttérben, csinálgatom a huzatocskákat halomszám, aztán persze nem blogolom be, mert minek. Itt ezen a képen van például balfelül egy olyan, amiről egy kukkot sem mondtam,

pedig elég régen kezdtem el. A huzat maga konkrétan a decemberi újrapárna-projekt következményeként született a testvérkéjével egyetemben, merthogy kellett nekem az új párnákra új huzat, de persze jóval korábban indultak a nagyinégyzetek, és menet közben fel-feltűnt a blogon a készítés valamelyik fázisában a párnahuzat, de sose hangzott el az, hogy “tadááá!”

Na akkor most!. Ez különösen azért lesz egy izgalmas tadááá, mert valójában ezeket a nagyinégyzeteket még 2020(!) októberében(!) kezdtem el azzal, hogy “egyszer kelljen, s jó, ha van”. A későbbiekben még feltűntek összevarrott-forma állapotukban is, de a következő képeket most töltöttem fel.

Mi mást mondhatnék még: ha jelentős késéssel is, de tadáááá!