Az új kanapé egy napot se bírt ki anélkül, hogy a szőrös terroristák ne kezdjék szétszedni, úgyhogy tegnap estére rettenetesen búnak engedtem a fejem, és prédikációt tartottam családtagjaimnak arról, hogy itt senki le sem szarja az én törekvéseimet. A prédikációt szintúgy le sem szarták, Maci például a közepén hanyattvágta magát a futonon, és hasisimit kérincsélt.

Tudom, hogy ez így leírva vicces meg minden, de akkor is elkeserítő, hogy az egész élet arról szól, likas vederrel merjük a vizet, hogy megtöltsünk vele egy feneketlen lavórt, mint valami danaida*, és még akkor is, amikor kizárjuk a külvilágot, a belvilágban máris jön egy szőrös geci négydekás aggyal, hogy szétkapja az extra kopásálló (100000 martindale), speciálisan folttaszító anyagot, métere 5500 forint. És már egyetlen nap alatt sikerül neki, bmeg!

Úgyhogy az éccaka varrtam magamnak egy ruhát,

ráadásul egy olyan anyagból, amit még a szopornyica alatt rendeltem magamnak zum Trotz, és azóta tologatom. A rohadt életbe, igenis megérdemlem, hogy buggyruhákra pazéroljam el a drága anyagaimat, és hogy magamnak varrjak, ne ennek a három hálátlan semmirekellőnek.** (Megjegyzem mellesleg, félszemmel rákancsalítottam az internetes szövetboltok kínálatára. Az a fél szem rögtön tikkelni kezdett. Igen jó úton tartunk afelé, hogy az otthon varrogatás az unatkozó milliomosfeleségek hobbija legyen, vagy már talán oda is értünk.)

Na persze amikor a dögök éppen nem cincálják a kanapét, tagadhatatlanul jól festenek rajta,

de ez nem teszi semmissé az én keserveimet, pfühp.

Lehet, hogy megyek, és bánatomban rendelek magamnak anyagokat, mint az unatkozó milliomosfeleségek.

* Egyszer írtam amúgy egy verset a danaidákról, amelyben épp a Tartarosz kocsmájában voltak pincérlányok, és szünet nélkül veszekedtek egymással. Ez (vagy valami efféle) a realitás, feleim.

** A Repülő Kutatóról sincsen sokkal jobb véleményem, mint a macskákról, bár ő legalább nem fekszik hanyatt a szőnyegen, hogy húsz körömmel cincálja a kanapéhuzatot.