A lakás mindig is WIP állapotban volt, abban is lesz in aeternum. (WIP= work in progress, vagyis “még készülőben”.) Amikor majdnem két évvel ezelőtt ugyanezzel a címmel írtam egy bejegyzést, már belengettem, hogy át fogom festeni a gombokat, ha megunom.

Nos, megtörtént.

Előbb leszereltem, és dörzspapírral egyenletesre csiszoltam őket, mert a két évvel ezelőtti akció tényleg nem hozott igazán pofás végeredményt. Hja, így jár az ember, amikor aligalig beszáradt olajfestékkel marháskodik.

Ha a trendeknek megfelelően folytattam volna az akciót, valószínűleg átmázolom antikoló kutyfüttyel, aztán rájuk stencilezem, hogy “Boulangerie” meg “P’tit Paris”, megint csiszolok rajtuk egy sort, majd átkenem méhviasszal, esetleg repesztőlakkal.

Nem vagyok egy trendi darab. Hálistennek.

Cserébe továbbra is szeretem mindazt, ami színes és játékos, épp csak egy kis csavarral. Egy kicsikével.

A komód teteje is WIP állapotban van. Az egész hálószoba abban van. Ha jutunk még valamire, informállak.