Azt hiszem, van arra valamilyen szabály, hogy a naptári év első hétfőjének kötelezően undorítónak kell lennie. A mai hétfő mindenképpen megfelel a követelményeknek: szél, enyhe eső és tizenhárom fok, mindehhez pedig setét, mint a Sátán segglyukában.
Engem ezek közül csak az utolsó érint, mert elvileg tizenhetedikéig nem kell bemennem a munkahelyemre (a gyakorlatban persze ez másként fest, de akkor is luxuséletem van, nem vitás). Na de mit csináljunk a setéttel? Hát egy csomó tarkabarkát neki bele!
Sajna ez a ruha és narancssárga testvérkéje nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, miszerint folyton bennük ficergek majd: túl hosszú lett mind a kettő, de nem alul, ami könnyen megoldható, hanem derékban. Érthetetlen. Ezt a szabásmintát nem ezeknél használtam először, az eddigi példányokkal nem volt semmi probléma.
Na nem baj, majd én szépen mind a kettőt nyissz. Majd. Most ellejtek odatenni kelni egy tepsi ticinói kenyeret.
Zsuzsi
2022/01/03 at 21:55
Zöld és narancssárga ruha… már majdnem arra gondoltam, hogy ajánlkozom új gazdájuknak, ne kelljen neked nyissz, de akkor eljutottam odáig az olvasásban, hogy derékban hosszúak, és itt dőlt is az ötlet, az eleve rövid derekammal. 😀
Akkor viszont hajrá, nyissz, lássuk, mi lesz belőlük! 🙂
mák
2022/01/03 at 22:06
Nekem is rövid a derekam, úgyhogy ezeket a Burda-szabásmintákat mindig meg kell kisbencézni, de ezúttal a jelek szerint nem sikerült eléggé.
A nyissz az majd mindent megold, vagy így, vagy úgy. 🙂
peony67
2022/01/07 at 19:02
A BURDA szabásmintákat mindig meg kell kisbencézni, különösen egy nem átlagostermetűnémet nőnek. (Ugye azt itt ne is emlegessem, hogy ócsóanyagból próbadarabot kell/ene csinálni és azt méretre igazítani 😀 )
mák
2022/01/07 at 19:04
Kell/ene, ez a pontos kifejezés. 😀