Megmondom az őszintét, tényleg ilyesmik jöttek be nekem-új holmiként a gardróbba, nem egyéb. Eleve, miután nemesen és erkölcsösen szakítottam a Hádával, eccercsak ott találtam magam abban a csodás poszt-COVID világban, ahol lényegében minden turkáló kidöglött alólam Esztergomban, kivéve (na, ki lepődött meg ezen) a Hádát. Emellett ráadásul nem csak hogy egyetlen helyem maradt, de még az is afféle meh.

Igen szép és etikus megoldás lenne, hogy akkor nem járok sehová, most is több holmim van, mint kéne, de hát, a durva életbe, őtözös blogom van, és még ha többet is nyafogok mostanság a Fapapucs Futamról meg egyéb kellemetességekről, időnként kellenek nekem új cuccok, na. Úgyhogy az elmúlt másfél hétben háromszor is beténferegtem a Hádába, amíg volt negyedóra szünetem a busz előtt, aztán kijöttem dógokkal. Nem túl extrákkal, elég gyengus volt a felhozatal, de azért van mit beblogolnom. Hát akkor erisszük.

Item, 18-as méretű fura korallszín izé, vagy ruha, vagy tunika, valószínűleg jól átalakítom őtet. A márkája Dorothy Perkins (ez az én kilencvenes évek turkálóin szocializálódott lényem számára évekig kitartó minőséget jelent), a színe remek, a szabása röhejes, az anyaga viszont csuda finom, simogató trikotázs, szóval nem tudtam otthagyni.

A korall persze az a fotózhatatlan fajta szín, amivel hiába is próbálkozom. A ruha/tunika vállán meg ilyen röhejes masniizék vannak, nyilván ezek fognak röpülni leghamarabb.

Item, kettő darab körsál, az egyik nagyon tavaszi, a másik nagyon őszi, szódával mindkettő elmegy.

Item, egy sötétkék táska, mert ilyen még nem volt. Könnyű, pakolós, kicsit romos, de egy ideig kibírja.

Item, egy rozsdaszínű zebra. Erről, asszem, nem akarok többet beszélni. Majd felveszem, aztán együtt eldöntjük, mennyire volt hülye döntés, oké?

Item, egy sötétkék zsenília kardigán. Kezdek megvénülni, attól tartok.

Bár még mindig megfiatalodhatok, ha úgy gondolom. Esetleg megfiatalíthatom a kardigánt. Alapanyagom mindenesetre van hozzá.

Item, egy túlságosan is nagy szőrös-piros boleró. Erre sincs magyarázatom. Biztos valami agyrágó bogár volt.

Ezen kívül turkáltam egy lila jeggingst is, mert jeggingsből, ha feljön a ménkű nagy seggemre, sosem árt egy újabb. Ugyanakkor, ha láttatok már egy farmer cicanacit, láttátok az összeset, úgyhogy azt most nem vakarom elő.

Hát ez van, kedveszkéim, és előreláthatólag lesz még itt majd szőlő meg lágy kenyér, még akkor is, ha mostanra nagyjából csak mazsola meg kiflicsücsök jutott…