Már megint olyan éjszakám volt, hogy alvás, lik, alvás, Rammstein. Valahol a lik meg a Rammstein között aktivizálták magukat a szőrös disznók is, de gőzerővel: kukamatatás, Fapapucs Futam, bóling az ágy alatt, minden, ami belefér.

Ettől a héttől kezdve szerdán csak nyolckor indulok dógozóba,

és az az érzésem, meg is haltam volna valahol Kisoroszi magasságában, ha hatkor kellett volna. Holnap legalább az Úr különleges kegyelméből nincs tancsitancsi, holnapután se, viszont lektorálnom kell kilenc vagy tíz tanulmányt (nem mertem megszámolni). Szombaton persze reggeltől estig nyomom az ipart.

Nem tudom, merrefelé tartunk, de én már magnéziumot is eszem, mégis akkora őszi fáradtság van rajtam, hogy a fal adja a másikat. Jaj, jaj.