Hét éve vettem ezt a cipőt (komolyan annyi, itt a bizonyíték), és ez alatt a hét év alatt bizony kiszolgálta a maga kapitulációját – nyilván nem fogok utána számolni, de legalább ötvenszer volt a lábamon esőben, sárban, kültéri lagzin meg mindenhol, ahová elevett a fene olyan alkalmakon, amikor egyidejűleg kellett valami csinos, kényelmes és strapabíró.

Ennyi idő alatt nem meglepő, hogy belefáradt a szolgálatba.

No de ugye tudjátok, mit csinál a szövetmaci, ha leszakad a keze? Úúúgy bizony, előveszi a takarékszövetkezet.

A második példányt két vagy három évvel az első után vateráztam, és a bejelentést egy efféle alkalomra tartogattam vele. Úgyhogy, kérem, tessék.