Afféle finom közepesen posvány éjszakám volt, a zanyatermészet épp a keresztcsontomat akarta leszedni tompa fűrésszel (lehet, hogy éppen az a reszelő volt, amivel a múltkor két és fél órát szoptam), úgyhogy az éjjeli fetrengés következtében nyolc húszkor még ott szundikáltam a futonon, rajtam egy lepkemintás gyerekpaplan meg egy fehércirmos Poci. Ez volt az a pillanat, amikor megjelent a Bűnök Barlangja ajtajában a Repülő Kutató, futócucc volt rajta és dúlt arckifejezés, és még mielőtt megébredtem volna, azt akarta megtudni tőlem, mióta van a mosókonyha sarkában a kis kék csíkos szőnyeg, mert most durrant el a nyomásszabályozó szelep, amit apósom már hetek óta mókolgat, az egész házban nincs víz, kivéve a mosókonyhát, a cuccaink mentése közben széttört a kezében a szárító, és minden úszik a vízben, a kék csíkos szőnyegen meg van valami blöe, amit lehet, hogy a macskák raktak rá, de mikor és melyik.

Szerintem a folytatást nem akarjátok megismerni. Elképzelni se. Mindenesetre volt benne egy olyan jelenet, amikor én elilult fejjel visítom javaslataimat, hogy hová dugja a kék csíkos szőnyeget, amit nyilvánvalóan régóta nem használt senki, és amúgy is négy darab van belőle a házban.

Másfél év után először ma jön hozzánk alvóvendég. Innen szép nyerni, hogy az Úr rogyassza rá a magos egeket erre a vircsaftra.

U.i.: mégse hagyhatlak csupán jeremiádjaim listájával, úgyhogy tessék, valami igazi nézegetni való. Hálistennek nincs benne semmi, ami kék csíkos.