A szoba új fényviszonyaihoz még hozzá kell szoknunk, és valamit még machinálhatok összevissza, de egyelőre ez van. Eh, legalább kevésbé fogok úgy festeni, mint aki teliholdas éjjeleken kint röpköd a levegőégben, és random járókelők vérét szívja. És most beszéljünk ruhákról.

Néhány héttel ezelőtt, már fene se tudja, pontosan mikor, beadtam a derekam, és egy nagy sóhajjal rendeltem egy webáruházból hat darab capri cicanacit.* Most már az időjárás is megfelelő-forma lett hozzájuk, úgyhogy a jövőben valószínűleg az ildomosnál is több alkalommal láttok majd a középkorú nők és középcsoportos ovisok kedvenc kombinációjában, úgymint tunika cicanacival.

Na persze leginkább a középcsoportos ovis kinézet lesz a gyakori, QED.

* Bótba nem nagyon jutok el, még annyira se, mint korábban, a rendes hossz meg nekem mindig túl hosszú. A gyártók konzekvensen zsiráfban gondolkodnak cicanaci-ügyben, vagy legalábbis nem olyan kurtalábú példányokban, mint én. Általában muszáj visszahajtanom az aljukat (nem a gyártókét!), néha kétszer is.