A káosz, tohuvabohu és felfordulás, amit jobb szó híján életnek hívunk, mára esztergomi kirándulást dobott, aláírandókat meg kitöltendőket és rendezendőket. Ez utóbbit azért, mert majdhogynem egy év után végre beállították az új asztalokat meg polcokat, úgyhogy ki kell pakolnom a dobozaimból.

Ah, te rongyos élet, tíz percig kerestem magamnak egy karórát, mert amióta nem hordok, kettőben is lemerült az elem, a többiről meg nemtom, hol vannak. Legalább Léna tokját tudom, hol van, de arról meg le kell söpörnöm egy maréknyi macskaszőrt.

Térjünk már vissza a viszonylagos normalitásba, ha megkérhetném.