Na az vagyok én. Vettem a Mogorvák Klánjától afféle impulzusvásárlásként egy lityi szürke falfestéket, amit úgy híjnak, hogy Ezüst Zsálya. Egy őszinte világban az lenne neki a becsületes neve, hogy Friss Cement, de ebben a dilinyósban Ezüst Zsályának hívják, és én Zsályát/Cementet már tegnap délelőtt felkentem a falra egy foltban, mert én meg Bummbele Máté vagyok.

Megnéztem délben. Megnéztem délután.

Megnéztem este. Megnéztem most reggel is.

Én most nagy vihogások közepette nekigyürkőzöm, előkotrom a festőgatyámat meg a festőcipőmet, lepucérítom ezt a falat, aztán felkenem rá Cementet, azt az egy lityit. Délre be is fejezem.

Ha jó lesz, fasza. Ha nem, akkor átkenem Napraforgóval (ami egyébként egy őszinte világban valószínűleg Narancsos Limonádé Sok Tartósítószerrel lenne, de hát a festékek névadói nem a legőszintébb népek). És ha az se jön be, még mindig csak háromszáz méterre van tőlünk a festékáruház, sálálá.

Most pedig, Mesdames et Messieurs, tegyék meg tétjeiket!