Mint tudjuk, nekem lenni nagyon vicces fogyaték, az óraátállításokkal jellemzően nem tudok kezdeni semmit, mert amikor mások annak örülnek, hogy hurrá, egy órával többet alhatunk vagy hurrá, egy órával hamarabb lesz világos vagy hurrá, egy órával később lesz sötét, én csak nézek hülyén, aztán a biológiai órám úgyis felver zöld hajnalban, lefeküdni meg úgyis a tyúkokkal szoktam.

A helyzetet súlyosbítandó a macskáknak is van biológiai órája, ráadásul a gyomrukba meg a fülükbe van beépítve, ergo ha éhesek, felverik az embert, viszont ha meghallják, hogy felébred, rögtön éhesek lesznek. Na ez volt ma reggel ötkor. Nem, hatkor. Eh, whatever.

Fél órát még el lehetett szórakázni, de aztán mindenképpen táplálni kellett a dögöket, és még mindig korán volt ahhoz, hogy elkezdjek csörömpölni, mert a Repülő Kutató egy normális ember, és ha a macskák nem verik fel, akkor szépen elalszik legalább hétig, legkésőbb nyolcig. Úgyhogy a korai órára való tekintettel csörömpölés helyett felöltöztem,

aztán kisompolyogtam az ajtón, és elmentem sétálni.

Jelentem, tényleg beindult a tavasz, mindenfelé rügyek meg barkák meg fák meg virágok. Hollárihó.

Cserébe viszont most én is éhes vagyok, mint a farkas, és az én táplálásomról is magamnak kell gondoskodnom, úgyhogy uccuneki.

Utána pedig megnézzük, mire elég még a mai nap.