Még egy vizsganap, aztán teljes svunggal fordulhatok rá a kiskarácsony-nagykarácsonyra. Egy szál süti nincs a házban, azazhogy van, de nem én sütöttem. Ezt orvosolni kell mielőbb. Egyszer egyébként juszt is lesz egy olyan év, amikor nem és nem hirdetek meg decemberi vizsgaidőpontokat, ezt veheti mindenki fenyegetésnek.

Mivel az Úr nemigen adott nekem izomerőt, és ami nincs, azt általában én makacssággal pótolom, ennek is ugyanúgy megvan a böjtje, amint minden másnak. Ezúttal konkrétan jajgatnak mindazon alkatrészeim, amelyeket tegnap igénybe kellett vennem a komód összeszereléséhez, többek között mindkét karom, de vállból ám, mert kábé száz csavart kellett betekernem.

És mindeközben néztek is, mert mink macskáksz vagyunk. Naná, hogy nem éghettem le előttük, ezt megérthetitek.