Én ugyan speciel Visát használok, de az elv ugyanaz, mint a Mastercard esetében: végignézed, mit (nem) hoztál magaddal, aztán kicsit káromkodsz, kicsit szívod a fogad, majd elvonulsz shoppingolni.

Mindenekelőtt szögezzük le: valahol a szopornyica dúlása közben elvesztettem a csomagolási modzsómat, melyre oly büszke valék. Ennélfogva van most nálam négy horgolótű és két olló, de az önfotózós fényzőgépet úgy vágtam bele a táskába, hogy az akkuja közben még töltőn volt. Az akku most is töltőn van a Bűnök Barlangjában, miközben én egy esztergomi hotelszobában kuksolok, ergo a következő héten nem tudom, mi lesz és hogyan, mert a másik gép sok mindenre jó, de éngemet illusztrálni nemigen.

No de lássuk a medvét, meséljem el, mi mindent vettem máma.

• elektromos fogkefe-fej (jaja, betettem a fogkefét, betettem a töltőjét, nem tettem be a fejet. Ostoba lúd-e vagyok)
• antibakteriális folyékony szappan (van a hotelszobában egy picike szappan, de ezekben az idióta időkben jobban örülök, ha van nálam ez is)
• antibakteriális törlőkendők (ezekben az idióta időkben, nos, it goes without saying)
• szemránckrém (igen, abszolúte megérdemlem a sorsomat)
• arclemosó (a magammal hozott darabról kiderült, hogy sunyin kifogyott, amíg nem néztem oda)
• kézkrém (azt hittem, van a táskámban. Nem volt.)
• hajbalzsam (sampon speciel van nálam, de ez nincs, és az én hajammal minden segéderőre szükség van)
• fogkrém (az útipéldány, ami benne volt a nesszeszerben, beszáradt, hát milyen világ ez, édesjóistenem)
• pofapucoló vattakorongok
• körömlakklemosó (mert azt se hoztam)
• kétféle körömlakk (mert ha úgyis vettem lemosót, akkor már miért ne)

Úgyhogy mindezek után azt mondtam, ide nekem az oroszlánt is, és elmentem turkálni, mert a ruhatáram is úgy fest, mint egy hülye viccben, például hoztam nyolc pár zoknit, de csak két pólót. Hát mit ne mondjak, az már olyan volt, mint a muhi csata vagy egy családi vacsora Dzsingisz kánnál. Kő kövön nem maradt, no. Ha a gép és a sors kegyes hozzánk, holnap bemutatom új szerzeményeimet is.

Addig viszont, csak hogy lássátok, micsoda hedonizmusban tengetem én az életemet, ma este elvonultam vacsorázni, aztán hazajövet leültem a hotelhallban egy sörrel, mert éppen Mike Oldfield ment a tévében (Tubular Bells II koncert, Edinburgh, 1992 – én ugyan már kívülről tudom, de ez nem számít). Így mulat egy magyar úr. Vagy hölgy. Vagy miabokám.