Tegnap este úgy döntöttem, ideje végre úgy tenni, mintha tényleg nyár lenne, és kilagoztam a lábamon a körmöket. Őtözködős bloggerhez méltatlan módon én ilyesmit nem szoktam csinálni mindaddig, amíg nincs legalább hozzávetőlegesen szandálszezon, most pedig körülnéztem, és azt mondtam, na jó, kezdhetjük. Az, hogy a gyakorlatban alig hordok szandált, nem számít. Az elv a fontos, kéremszépen, na meg a világ apró rejtett örömei.

Mint például ezen a meglepően kecses brazil gumipapucson bévül a rózsaminta. Gondoltam, megmutatom.

Nagyon jó kis gumipapucs ez, mind az ezer forintot megérte, amennyiért valamikor pár évszázaddal ezelőtt kiturkáltam magamnak.

Én is úgy festek, mint akit ezer forintért turkáltak ki pár évszázaddal ezelőtt, de azért ugye megérte.

(A Repülő Kutatóért aggódó olvasókat szeretném megnyugtatni, hogy a pasas a tegnapi nap folyamán megivott egy fél akó kamillateát, cseresznyeszár-teát és sört, úgyhogy most gyöngyállapotban van, és gyanúm szerint készen arra, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta.

Valószínűleg mégiscsak agyon fogom vágni egyszer.)