Kábé március 14 óta (emlékeim szerint 13-án még elkúszott a levéltárba azzal a felkiáltással, hogy úgyis bezárják – be is zárták, ezt eltalálta) ülünk összezárva a Repülő Kutatóval. Ezidő alatt a Seggenülő Kutató összes ismérvét felmutatva sose hagyta el két óránál hosszabb időre ezt a kukutyint, és azt is csak akkor, ha hosszú volt a sor a szupermarketben. Na hát ehhez képest ma reggel felőtözött embernek, beült Emesébe, aztán estig nem látom.
Leginkább persze Emese miatt kellett elmennie hazulról, drágaszágomnak most van a kötelező éves szervize, úgyhogy ennek tiszteletére a mosóba is elvitte. A kocsi sokkot fog kapni, előre látom. Ilyen nem szokott történni vele. Őszintén, szerintem ilyen még nem történt vele. Mindenesetre szervizzel meg mindennel együtt előreláthatólag estére fognak hazabokázni.
Mindezt csak azért részleteztem el, mert két hónapnál is több ideje, hogy egyedül vagyok itthon, egészen egyedül, juhé. (Oké, Poci is itthon van, de, ha megnézitek az alábbi illusztrációt, rájöhettek, hogy ez most nem oszt, nem szoroz.)
Abszolúte megérdemli, tegnap a rettenetesen sok sistergéssel és mikrofongerjedéssel járó értekezletem után terápiás ellátásban részesített,
úgyhogy most ennek jutalmául nem fogok porszívózni a füle mellett.
A lényeg az, hogy egyedül vagyok a lakásban, egyedüüüüÜÜÜÜl vagyoooOOOOK, csillárom, haj, rutyutyu, ereszdelahajamat!
Úgyhogy ennek a boldog, szabad magánynak a végtelen örömére, pont azt fogom csinálni, amit egyébként is csinálnék.
Minden nap más - mindennap más 
zirzabella
2020/05/29 at 08:16
Jaj, nagyon együtt érzek 🙂 tegnap egyedül maradtam fél napra, és nagyon jól esett. Mi is össze vagyunk zárva március óta, és annak ellenére, hogy nincs több konfliktusunk, mint máskor (vagyis minimális), és tudjuk békén hagyni egymást akár órákig is, kezdett sok lenni a jóból.
mák
2020/05/29 at 08:25
Pontosan ez van nálunk is. Nincs balhé és nekem ott van a saját likam, ahová elhúzódhatok, de olyan pitiségek hiányoznak, mint például kedvemre csörömpölni a konyhában a tepsikkel, és közben együtt énekelni valami youtube-videóval. (Mint eddig kiderülhetett, a földszint egyterű, és amikor a RK hátul éppen a Neue Zürcher Zeitungnak ad interjút vagy a nemzetközi kutatócsoportjával konzultál, nem akarok elöl összevissza zörögni.)
zirzabella
2020/05/29 at 08:48
A saját lik, az szükséges és nagyban javítja az ember életminőségét 🙂 néha rendesen visszasírom a lánykoromat, amikor az albérletben mindenkinek volt külön szobája. Most nálunk is egyben van a nappali és a konyha (sokáig és élvezettel kövezném, aki ezt az építészeti megoldást kitalálta…), viszont én vagyok az, aki folyton skype-on értekezik, és nem lehet miattam kávét főzni, mosogatni stb. De egymás objektív zavarásán túl ott van az a része is, hogy egyedül jobban elengedhetem magam, nem kell másra figyelni és reagálni.