RSS

7/232 – Laposkúszás

19 ápr

A dologok valamiképpen mintha csak halmozódnának, és amikor éppen sikerül megoldani valamit, olyan öröm tölt el, mint Tevjét, amikor végre kivihette a házból a kecskét (ezt már meséltem nektek), de valamiért mindig új kecskék jönnek be a házba, és rohadt nehéz kipaterolni őket.

Tegnap reggel például, amikor végül mindketten hazaérkeztünk a beszerzéseinkkel, átzsilipeltünk a második ajtónál, aztán kézmosás, arcmosás, pongyolácskába vetkőzés, eddigi ruhaneműk mosókonyhába hajigálása, újabb kézmosás, zuhanyozás, velkám civilizáció. Ott ültünk a nappaliban, olvastuk a híreket, a RK meg kiment az előszobába valamiért.

A következő pillanatban kitört az előszobában a jajistenemezés, merthogy a zsilipkamra ajtaja nyitva maradt, Poci, Poci, hol vagy? A RK bevágta az ajtót, aztán végigrohantuk összes termeinket, hol a macska, hol a macska. Macska sehol.

Poci bentlakó macska. Poci tulajdonképpen nem is bentlakó, de egyenesen karanténmacska, soha életében nem járt kint, minden ajtót gondosan zárunk előle, nem is nagyon próbálkozik, de hát jajistenem, ez az ajtó mennyi ideig volt nyitva, húsz percig?… Terepismerete nincs, a környék tele csábító szagokkal, kutyák, más macskák, autók, jajistenem.

Macska még mindig sehol, pedig már az egész lakást végigtúrtuk. A RK végül kétségbeesetten kinyitotta az imént bevágott ajtót, azon pedig azonnal bejött egy meglehetősen rémült fehércirmos állat. De laposkúszásban. És rögtön a futon mögé. Jutifalattal is alig lehetett kiédesgetni.

Minden jó, ha jó a vége, és ennek úgy fest, itt is van a vége, fuss el véle. Az a gyanúm, Poci továbbra sem akar kintimacska lenni.

A tegnap traumái persze még nem értek ezzel véget, Primera kriminálisan viselkedett, a komplett tegnapi projektet elizélte nekem, mert nem és nem és nem volt hajlandó varrni a poláranyagot, olyan lett a végeredmény, mint amit egy falka kutya szájából húztak ki, a szakdolgozók meg további izéket küldöztek időnként, és nekem durván erős késztetésem lett világgá menni, de hát jó vicc, haha, éppen mostanság vannak a világgámenős idők.

Úgyhogy hagytam mindent a fenébe, nyolckor elhevertem a futonon, aztán mázsás nagy hülyeségeket álmodtam fél kettőig, akkor meg bajnng. Éppen a volt munkahelyemen voltam, és a jelenlegi témavezetőm szidott, mint a bokrot, amikor meg felébredtem, össze voltam nyomva, mint egy tangóharmonika, és a gonosz pokróc teljesen a szám köré volt csavarva, viszont térden alul nem jutott már nekem a pokrócból, mert azon a garabonciás vándorleány aludt, és még csak azt se volt szívem mondani, hogy hessinnen. Ehelyett kicsavartam magam a pokrócból, függőlegesbe helyezkedtem, fogmosás, kávé, aztán nekifeküdtem a szakdolgozatoknak. A diákjaim valószínűleg szent borzalommal nézik, milyen időpontokban küldözgetek nekik jótanácsokat diagramokról és hivatkozási szabályokról, de hát mit csináljak, én nem haldoklom, én így élek.

Miután végeztem a szakdolgozatokkal, ráültem az internetekre, hogy segítséget keressek magamnak Primerához. Én nagyon erősen hiszek abban, hogy csak rossz mesterember szidja a szerszámát, de Primera tényleg kriminálisan viselkedik, hát hadd tudjak meg róla minél többet, mielőtt kivágom az ablakon.

Tudjátok ti, milyen az, amikor egy olyan géphez keresel használati utasítást, aminek nincsen böcsületes márkája se, vagy legalábbis nem olyan, mint például hogy Singer meg Bernina meg Naumann, hanem csak bötűcskéid meg számocskáid vannak hozzá? Na én most már tudom. Fél óra szívós kutatómunkával sikerült találnom egy pdf-et, aminek fele kínaiul volt, fele angolul.

És akkor megtudtam, hogy a gép tetején ez a pösz,

amit eddig csak úgy nézegettem, hogy “hátizé, biztos ez is jó valamire”, na szóval ez a pösz az, aminek segítségével rá tudom venni ezt a nőszemélyt, hogy azt csinálja, legalább részben, amit én akarok vele. Ááááá. Azóta már kísérleteztem a pösszel meg a felső szálfeszességgel meg az alsóval is (ez utóbbi nyilván csavarhúzóval ment), és menet közben ugyan sikerült eltörnöm egy tűt, de most asszem kezdem érteni, mit csinál a gép, és miért vagyok én egy hülye picsa.

Piszkosul elegem van ebből a bezártságból, no. Ha nem lenne lebénulva a fél világ, nem várnék még mindig az új laptopra, hanem az április 8-i megrendelés után szépen bementem volna 9-én a bótba, és elhozom a hátamon. Erik már az első kerregésnél ment volna alómars a gépek kórházába. Ésígytovább ésígytovább.

Úgyhogy akkor legalább kirittyentettem ma magam, mert ugyan nem vagyok olyan kétségbeesett helyzetben, mint királyi koleganőim, a menő őtözködős bloggerek, de már én is kezdem érezni a késztetést, hogy maradjak csak egész nap nyafogóruhában, kinemszarjale.

Viszont kéremszépen, tessék hozzám beszélni, mert jó lenne végre valaki mással is kommunikálni, mint a szakdolgozókkal meg Primerával. (A RK nem számít. Ő még kábé negyven évig a nyakamon marad, és különben is most, hogy Repülő Kutatóból Seggenülő Kutató lett belőle, ezt éppolyan vehemenciával csinálja, mint minden mást az életében.)

 
12 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/19 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

12 responses to “7/232 – Laposkúszás

  1. Zsuzsi

    2020/04/19 at 12:00

    Szerintem a mai cuccod is tökre öltözködős bloggerre vall! Legalábbis a mi kedvünk szerinti őtözködős. 🙂

     
    • mák

      2020/04/19 at 15:11

      Pedig állhatnék a konyhában habverővel tojáshéjak fölött, szatén estélyiben, a konyhapulton meg egy szintén csillámpóni-hercegnőnek öltöztetett gyerek. (A múltkor tényleg láttam egy ilyet.)

       
  2. Zsuzsa

    2020/04/19 at 17:24

    Nekem tetszik a mai holmid (is). Az én mackó nadrág pólómhoz képest kifejezetten csinos és nőies. A kendő a fejeden irigylésre méltó, merthogy karanténban nem járok fodrászhoz. Ma legalább befestem a hajam. Még sose hordtam kendőt, így a családom (mostanság = férjem) valószínűleg furin nézne rám.
    És az a pöcök (bocs, pösz) végül is mire való a varrógépen?

     
    • mák

      2020/04/19 at 17:30

      Úgy fest, hogy ez állít a varrógéptalp magasságán, ami nekem mindig túl alacsonyan volt.

       
  3. Zsuzsa

    2020/04/19 at 18:36

    Nekem egy majd’ 40 éves naumann varrógépem van, olyasmi, mint amilyen Neked van. Anyukámtól kaptam gimnazista koromban. Ez egy kisérleti széria volt anno, sose tudtam vele szépen varrni (csak olyan mekk-mesteresen), de azért gimnazista, egyetemista koromban sokat varrtam magamnak. Szerintem nem voltak nagy igényeim. Most örülök, ha megvarrok vele ezt-azt.
    A kérdés, amiért mindezt írtam: Szerinted a naumann varrógépen is van varrógéptalp állító?

     
    • mák

      2020/04/19 at 18:38

      Én a magamén nem találtam…

       
    • vica57

      2020/04/20 at 10:47

      Mint abszolút laikus (a varráshoz), de szerszámokat használó írom, hogy mindenképpen kell legyen, legfeljebb el van dugva valahol.
      Nekem egy kb 90 éves Singerem van, a nagymamámtól örököltem, tökéletes állapotban. Ő lakberendezőként dolgozott anno, szv kellett mindenféle vastagságú textilt varrnia.
      Ha egy ilyen régi gépen van, akkor az újabbakon miért ne lenne??

       
    • csilla75

      2020/04/20 at 20:45

      Mivel nekem Naumann gépem van, azért bátorkodom állítani, hogy van olyan. Az enyém valószínűleg nem kísérleti széria, de hátha… Szóval a bal oldalon a tűrúd meg a lámpa meg a talp “házának” le lehet venni az oldalát, és ott a tető alatt közvetlenül van egy recés fehér kerék, vízszintesen. Én még sose állítottam rajta, pedig már sok mindent varrtam a 40 év alatt, mióta megvan. A kezelési utasítás szerint: “A varrótalpnyomást hozzá kell igazítani a szövet fajtájához. … A varrótalpnyomás szabályozása céljából le kell venni a homloklapot. A szabályozó csavarnak jobbra való csavarása által növekszik a varrótalpnyomás és balra történő csavaráskor csökken.”
      Azt hiszem, most kiolvasom az egészet, jobb későn, mint soha 🙂

       
      • mák

        2020/04/20 at 20:48

        Hú, ezt majd meg fogom nézni, köszi. (Erik most egyelőre be van dobozolva, és nem bontom ki, mert mindig kemény meló belepakolni.)

         
  4. vica57

    2020/04/20 at 10:58

    Tudom, milyen a rémület, ami elkapja az embert, ha azt hisz, a makkája kiszökött, és jaistenem, mileszvele??Pont, mivel nem járnak ki, nincs hely- és szagismeretük, max amit a lábunkon, mindenféle cuccokon hozunk be. És (tuudom, és-sel nemkezdünk…:D ) iszonyatosan el tudnak bújni, ha bármi szokatlan történik. Nekem ráadásul négy van 😀 A négyből csak egy jön elő olyan 10 perccel a NAGY RÉMÜLET után (pl. megjön a bevásárlás), a többinek órák kellenek.

    Az öltözéked szerintem tökéletes.

     
    • mák

      2020/04/20 at 11:14

      És-sel és Hát-tal és De-vel akkor kezdünk mondatot, amikor jólesik (hogy a mondanivaló lényegét megfogjam). 😀

       
  5. Dalbergia Retusa

    2020/04/21 at 00:07

    Örülök, hogy meglett a macska, és hogy kiderült, mire jó a pösz 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: