Van abban valami felemelő, de egyben lehangoló is (vagy fordítva), hogy sokszor az ember leglustább vaddisznóságai fizetődnek ki leginkább. Most éppen királyi koleganőim, a sok tízezer követővel rendelkező őtözködős bloggerek kapcsán jutott eszembe ez. Ők most szopóágyon vannak, szegénykéim.
Engem ti már láttatok sminkeletlenül, pizsiben (ah, Tinky Winky!), totálisan lerobbanva, és még a legjobb állapotom is úgy fest, hogy turkálós holmikban vagy magamvarrta klepetyusokban fotózom magam a hálószobai Aspelund szekrény előtt, a kis fényzőgép meg a termosztáton csücsül és tíz másodpercre van állítva az időzítője, hogy még visszaérjek a szekrényajtóhoz. A manikűrt meg hajfestést itthon csapom össze, bár fodrászhoz meg kozmetikushoz eljutok néha. Nincsenek “hogyan sminkeljünk macskaszemet” videóim, sem “a legjobb tíz skinny farmer 20000 alatt” bejegyzéseim, és egy kanyi vasat se látok a blogolásból, nemhogy divatcégekkel kollaboráljak a tavaszi kollekciójukhoz (ami, ismerjük be, elsősorban arra vall, hogy a világnak mégse ment el teljesen és végérvényesen az esze).
Szóval most nemigen kell törnöm a fejemet olyasmiken, hogyan éljem túl a következő időszakot sztájlist, fotós, sminkes, instagramolásra méltó kávézók és karibi tengerpart nélkül, valamint hogy miből fogok megélni a szponzoraim nélkül, úgyhogy ezúton szeretnék gratulálni magamnak, amiért igénytelen és fapados őtözködős blogger vagyok, aki leginkább felnőtteknek való rugdalózókban jár. Vagy áll. Vagy ül.
Flamingós zoknival.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/03/25 at 10:03
A pulcsid-hajad összeállításról a Think pink film jutott eszembe. 😀
Gratulálok, tán nem lesz több szponzorod eztán sem, de legalább az olvasóközönséged továbbra is igen elégedett veled (már legalább is, a magam nevében bátran mondhatom). 🙂
mák
2020/03/25 at 10:42
Köszi! 🙂
Mari
2020/03/25 at 13:09
Ez a poszt volt reggelem fénypontja.
mák
2020/03/25 at 13:10
Köszi. 🙂
vica57
2020/03/25 at 13:14
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Ha jól rémlik, EGYSZER véletlenségből belefutottam ilyen öltözködős blogba, amiről írtál.
Mondom: EGYSZER. VÉLETLENÜL.
Azóta se tértem oda vissza 😛
Nálad, pontosabban veled kezdem a napot 🙂
És már majdnem minden, magyarul megjelent Jeffrey Archer könyvet megvettem, papír vagy e-könyv formájában. Róla nálad olvastam.
Ha már öltözködés, szintén gyűjtöm az ötleteket és a bátorságot, ez a stílus nekem nagyon bejön.
mák
2020/03/25 at 19:19
Köszi! 🙂
Dalbergia Retusa
2020/03/25 at 21:10
Szerintem, ha megsúgom, hogy férfinadrágban mászkálok, mert abból sikerült olyat találni, ami nem skinny, nincs gyárilag kiszakítva, nincs rávarrva semmilyen csillogós vacak és még normális méretű zsebe is van, az mindent elárul arról, hogy mennyire érintene meg egy “a legjobb tíz skinny farmer 20000 alatt” bejegyzés 🙂 Hajrá, Tinky Winky!
mák
2020/03/26 at 05:15
Bevallom, én nagyrészt skinny farmert hordok, desőt jeggingst, mert az lényegében olyan, mint egy titanadrág, csak ki lehet menni benne az utcára. A kényelem mindenekelőtt. (Annyi realitásérzékem azért mégiscsak van, hogy tunikákkal hordjam, ne pedig haspólóval.)
Az is igaz viszont, hogy általában kilós turkálókból szerzem be őket, úgyhogy kétségkívül akad tíz skinny farmerem húszezer alatt, de együttvéve. 🙂
Dalbergia Retusa
2020/03/26 at 13:32
Ízlések és pofonok – legalább a használható zsebek fontosságában egyetértünk 🙂
Jeggingsem – nem meglepő módon – egyáltalán nincs, van viszont két Adventure Time-os leggingsem, amiket rövidnadrággal szoktam hordani, mert a zseb az továbbra is kell.
mák
2020/03/26 at 13:54
A zsebeket a tunikákon szeretem, varrok is rájuk mindig, ha én gyártom. (Hm, kéne néhány új ezekre az időkre, már csak a kényelem mián is.)