Tegnap, december 30-án este megjelent a teraszunkon (Szentendre, Dunakanyar körúti szoborpark, a 21-es kilométerkő szomszédságában) egy éhes szürkecirmos macska. Jelenleg a mosókonyhában pocol, de mi becsületes megtalálók vagyunk, úgyhogy már állatorvosnál is járt, chipet kerestettünk benne. Chipje nincs, az orvosi jelentés szerint “miskárolt, színe hamu, kábé 3-4 éves, általános állapota rendben, érdeklődő”. Szép, nagydarab, szelíd állat, kézhez szokott, simogatásra dorombol, a macskahordozót is ismeri, bemenni nem szeret, bent ülve kislányhangon miákol. A doki szerint fülgyulladása van, kapott rá fültisztítást meg Orilan cseppet (ez utóbbit mi fogjuk majd belehajkurászni napi egyszer, ha nem jön érte senki. Ha érte jön, a fülcseppet is adjuk a mackával együtt, természetesen.).

Kérlek, kedveskéim, terjesszétek, ahol csak lehet, mert ha nem jelentkezik érte senki, nincs többé neki kinti élet. Mi, amióta három kijárós macskát vesztettünk el, az egyiket pláne gerinctöréssel, nem engedjük ki a macskáinkat. Emellett, ha a nyakunkon marad, én elnevezem Galócának, és Lócinak fogom becézni, márpedig ilyen sértés nem érhet egy macskát, aki amúgy valószínűleg Duke of Imsee-Wimsee, épp csak inkognitóban, mint a Koldus és királyfi szép történetében.

Így néz ki felemelve:

A füle hegyén az a kis pösz a mosógép mögül került rá, nem szériatartozék. A mohikántaraj se, mint láthatjátok.

Minden megosztást köszönünk Galóca nevében is, a blog vagy annak fb-oldalán hozzászólásban jelentkezzen, aki felismeri.

U. i.: Azt hiszem, nem voltam elég pontos: azt akarjuk megtalálni, akitől eltűnt, mert nyilvánvalóan házi macska, és valakinek biztosan hiányzik. Ha az illető nem kerül elő, Galóca újra meglátogatja az állatorvost (örülni fog nagyon), és ha nincs valami olyan betegsége, ami kizárná, hogy egy egészséges macskával éljen együtt nálunk, akkor itt marad. Poci persze ezért még le fogja vakarni rólunk a glazúrt (ezek a piszok posszeszív szőrös családtagok már csak ilyenek), de valamit valamiért.