Álmomban kicsike, lassú és alacsonyan szálló léghajóval bolyongtunk a Repülő Kutató meg én, olyan utcákon, ahol a negyedik emeleti ablakokon be is tudtunk nézni, ha éppen akartunk, és ez Párizs volt, de egy olyan Párizs, ami Szentendréből, a filmeken látható Nizzából meg a Váci utca déli részéből volt összegyúrva. Csorogtunk a léghajóval, én meg éppen arra gondoltam ábrándos-nosztalgikusan, hogy milyen szép élet lenne ez, mire a RK felém fordult, és tagoltan azt mondta:

– Ne higgyél el mindent, amit technicolorban látsz.

Ezúton csókoltatom a fölöttes énemet. Arra viszont tényleg nem számítottam, hogy egyszer a RK képében jelenik meg. Hát köszi a jótanácsot, bmeg.