RSS

7/102 – Zsűri

11 dec

Az élet nevű mókakacagás mára nem tanítást dobott, hanem az egyik kollegina által szervezett “gyivákok oktatófilmeket csináltak médiaizé órára, mi pedig megnézzük azokat yol” programot. E program keretein belül – surpriiiiise! – én úgynevezett zsűritag* leszek. Az esemény persze nem megy majd buktatók nélkül – hogy mást ne mondjak, a főszervező kollegina szombat óta rotavírussal küzd. (Yeah, ez az a fosós-hányós, aminek pár évvel ezelőtt egy őszi félévben két különböző változatát szedtem össze két különböző oviban.) A tanári kar amúgy is a tipikus félév végi “romokban vagyunk” teljesítményt produkálja, tegnap úgy néztük az egyiket, aki mosolyogva jött be, és egész nap le sem hervadt róla ez a mosoly, mint egy ufót. Persze a gyivákok általános állapota sem jobb a mienknél, mielőtt azt hinnétek, hogy csak a negyven fölöttieket érinti a félév vége. Egész szeptember-október-novemberben nem láttam összesen annyi koffein- és taurin-tartalmú dobozt a padokon, mint az elmúlt másfél hétben.

A zsűrizés (édesjóistenem, de utálom én ezt a hosszú ű-t, de tényleg) persze csak a mai nap egy pöttyike-apró része. Dolgozatokat fogok javítani, és mivel tegnapra végre sikerült összehozni a tervezett deathmatchet a harmadévesek és a gyakorló óvodájuk között egy sötét tanteremben, ahol csak a remény meg a projektor világított, át kell vezetnem a most született javításokat a nyolchetes gyakorlat tájékoztatójában. Több mint egy órán át gyomroztuk a szöveget, hogy mindenki igényeinek megfeleljen, és nekem minden új elemet bele kell körmölnöm a tájékoztatóba, majd validáltatni az érintett felekkel. Mivel ma hajnalban is fent kuvikoltam, egészen kiválóan meg tudtam volna tenni mindezt valamikor három és négy között itthon csücsükélve, de tegnap olyannyira le voltam tatarodva, hogy bent hagytam az asztalomon minden harci feladatot, amit erre a hétre rám mért a sors, és lényegében üres kézzel kúsztam haza, hogy aztán kiájulhassak a kanapémon. Aztán persze hajnalban felkuvik meg felkukurikú, és jobb ötlet híján olyan dolgokat kentem a pofámra, amik méregtelenítést meg fiatalságot ígértek. Hazug krémeckék, mehh.

Ez a hét még nehéz, ez a hét még nehéz. De ha már zsűrizés (böe, hosszú ű), megpróbáltam kellően artisztikusra venni a figurát. A vérző szájú anyatigris rúzs csak ráadás.

* Ezúton szeretném megjegyezni, hogy halálra idegesít, amiért a zsűrit hosszú ű-vel kell írni a hejesírás-szabájozás egy újabb bakugrásának köszönhetően. Ennél csak az idegesít jobban, hogy az árbócot és a búrát is hosszú ó-val/ú-val kell, amihez az az indoklás, hogy végre-végre a kiejtéshez igazították a hejesírásukat. Kérdem én, a belgák meg hová a körösztanyjuk térgye kalácsába álljanak? Én eddig mind a kettőt rövid ó-val/ú-val ejtettem, és most úgy érzem, hogy éngemet diszkriminálnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/12/11 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: