Más körülmények között minden bizonnyal lelkesen pislognék odaki, hogy “né, havazik!”, de ezek most nem azok a körülmények, hogy ütné meg a ragya. Egyrészt el kell hagynom a jó meleg lakást, és ki kell caplatnom a világba, másrészt még csak nem is “ah, sétáljunk egyet a havazásban” céllal, hanem munkaügyben; harmadrészt pedig nemcsak hogy fel kell vonulnom északra, ahol legjobban havazik, de a 11-es és a 10-es főutakon is utaznom kell, márpedig egyik sem arról híres, hogy jól viselné, ha ráesik tíz centi fehér izé. Plusz még értekezlet. Az értekezleteket a leginkább optimális időjárásban sem fogadom kitörő örömmel, hát még most, amikor az is lutri, odaérek-e időre, és ha nem, meddig kell rostokolnom behavazva valahol a prérin.

Szóval, mindent összevéve, mára igen pocsék nap várható, és délután ugyan masszázsra mennék, de egyelőre azt sem tudom, visszaérek-e, vagy ott ülök majd elakadva valahol Pémarót és Dömös vagy Pécsaba és Pévörösvár között. Szép kilátások.