Ma csak ötkor ébredtem arra, hogy köhögnöm kell, nem kettőkor arra, hogy nem kapok levegőt, hurrá. Innen már csak felfelé van, és gondoskodom arról, hogy így legyen. Mindenekelőtt viszont csendkirályosat kell játszanom, mert tegnap du. már tényleg olyan regiszterben beszéltem, amin leginkább azt lehetne énekelni, hogy “Jég dupla viszkivel”.

Nix viszki, pláne nem jéggel. Pokróckák meg teák, és nyilván valami csendes mötymögés is a horgolótűvel, mert hangom és eszem ugyan vajmi kevés van most, de mégse hagyhatom teljesen kárbaveszni ezt a néhány többé-kevésbé kényszerű szabadnapot.