Vannak napok, amikor az ember úgy érzi, nem jön össze aznap semmi úgy, ahogy tervezte. Se a varrás (mindig nagyobb bajok lettek abból, ha követtem a szabásmintát, mint ha mentem a saját fejem után), se a kenyérsütés (úgy kinyílt szerencsétlen, mint egy bibliotéka), az őtözködésről nem is beszélve. Húsz percig ácsorogtam a szekrény előtt. Ezért itt, ami rajtam van. Szépen állunk.

Most amúgy éppen vidám kerti partira megyek, így ahogy kinézek, csepeg az eső, és viszem magammal a szétnyílt kenyeret. Uramteremtőm. Csak az Ember Formájú Kalaptűt ne hagyjuk kiszabadulni, még éppen ő hiányzik.

Ma lenne amúgy apám hetvenéves. Hát boldog szülinapot neki.