RSS

Évnyitó – a hetedik

01 Sze

Na, veselkedjünk neki a blog hetedik évének is. Új tervek, régi hülyeségek, avagy rövid kortyok, hosszú nyelések, mint azt Ahab kapitány mondta volt. Három nagyobbacska változást tervezek, remélhetőleg egyik sem fog fájni. Mármint nem nagyon.

Először is: öt év kihagyás után újra kipróbálom, milyen az, ha megint nem veszek egy teljes évig ruhaneműt, cipőneműt meg kiegészítőt. (Leszámítva a bizsukat. Az elmúlt években kicsinyt beleszerelmesedtem a nyakbafityegőkbe meg a gyűrűkbe, és azok nem foglalnak sok helyet. Viszont sapkát, kesztyűt, sálat, kendőt nem veszek, punktum.) Egyszerűen nincs szükségem arra, hogy újabb cuccokat vásároljak. Rengeteg holmim van, tényleg rengeteg, és ezúttal nem azért csinálom, amit csinálok, mert úgyse lenne mit költenem erre (bár ne kiabáljuk el, hozhat a jövő bármiféle disznóságot), hanem azért, mert olyan rettenetes, ótvar, elkeserítő módon sok holmim van, hogy már alig fér el. Az ilyen kísérletek nem csak arra jók, hogy az ember ne szerezzen be újabb cuccokat a durranásig töltött szekrényeibe, hanem arra is, hogy kényszerűségből a saját szekrényében tartson turkálópartikat. Így bizony kénytelen lesz kritikus szemmel nézni, miket halmozott fel, meg hogy tényleg kell-e neki ez a sok izé. (Igen, ez azt jelenti, hogy a szekrénypurgálásokhoz is visszatérünk, például végre számot vetek azzal, mi az, amibe már nem férek bele, és nem is akarom valójában strapálni magam azért, hogy így legyen.)

Szóval, nem veszek ruhát, nem veszek cipőt, sőt, lehetőség szerint fehérneműt meg harisnyát se, abból is van elég. Ruhaanyagot se, mert abból aztán tényleg több van a soknál. A Bűnök Barlangjában lakó készletet, ha ebben az iramban haladok, úgyis késő öregkoromig bírom csak megvarrni, ha egyáltalán, hát akkor minek tovább gyarapítani. Ahol meghúzom a határt, az a rövidáru: varrógéptüvek, cipzárak, gumik, de különösképpen a horgolófonalak. Nem önszabotálni akarom magam, vagy legalábbis nem jobban a kelleténél, és az “oké, elfogyott az almazöld, amiből még kéne egy fél gombolyaggal, de sajna még nyolc hónapig nem vehetek fonalat se, úgyhogy ezt az izét majd nyolc hónap múlva folytatom” igencsak önszabotálásnak tűnik nekem.

Nyilván ezúttal is kivételt jelent, ha beüt valamilyen vis maior. Ha egy olyan ruhában szállok le a buszról Esztergom Rákóczi térnél, ami még Szentendrén felszálláskor szakadt végig, nem fogom abban végignyomni a munkanapot, hanem azonnal bemegyek a Hádába egy új ruháért, és azért oda, mert az van a legközelebb.

A második változást sem önszabotálásnak, hanem kísérletnek szánom: látni akarom, milyen az eredeti hajszínem. Már kábé nyolc éve festem ilyen-olyan pipirosokra, és mostanában egyre inkább kíváncsi vagyok arra, mi van alattuk. Nyilván nem az a hamuszőke fog köszönteni, amivel kezdtem, azóta megjelent benne egy csomó fehér szál, viszont tényleg érdekel, hogyan néz ki most. Figyelem: nem azt mondtam, hogy vissza akarok térni az eredeti színhez, hanem azt, hogy látni akarom, most milyen. Lehet, hogy hamuszőke sok fehér szállal. Lehet, hogy olyan, mintha lefostak volna a galambok. Úgyhogy mindenekelőtt meg akarom nézni, milyen, aztán ennek függvényében dönteni, hogy maradok natúr állapotban, vagy újra festeni kezdem. Bármelyiket is választanám, nyolc év pipiros után csak rendkívül radikális módon tudok megszabadulni az eddigi pipirosoktól. Jaja, jól sejtitek: ollóval. Mivel lehetőség szerint senkit nem akarok jobban traumatizálni a kelleténél, különösen az ovisokat meg a hallgatókat nem, a nagy birkanyírást jövő nyár elejére várhatjátok. Addig mindenki fel tud készülni rá lelkileg, ugye? 🙂

A harmadik változás: a következő évben több képet fogok itt publikázni. Ezen akkor kezdtem gondolkodni, amikor realizáltam, hogy a WordPress által biztosított média-tárhelynek hat év alatt csak mintegy hét százalékát használtam fel, miközben lényegében alig van nap, amikor ne lőnék néhány képet a kis kattogatós masinámmal. Nem csak csámpás lábaimat fotózom le ugyanis az Aspelund szekrény előtt, hanem mindent, ami szembejön. Oké, bevallom, túlnyomórészt Poci jön szembe, az olyan. Ennélfogva a továbbiakban erős hendikepje lesz azoknak az olvasóknak, akik nem állhatják a macskákat, de persze megpróbálom majd ezen a fronton visszafogni magam, hogy ne Az Őrült Macskás Nő Őtözködős, De Nemturkálós Blogja legyen a végeredmény.

Úgyhogy, kéremszépen, ez várható a következő évre, és örülni fogok, ha erre az útra is velem tartotok a hülyeség és marhaság árnyas erdejében.

Vagy, ha éppen úgy adódik, a hülyeség és marhaság napos erdejében.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2019/09/01 hüvelyk blabla

 

11 responses to “Évnyitó – a hetedik

  1. Zsuzsi

    2019/09/01 at 08:05

    Hát ez remekül hangzik! (ez a hajszín kérdés már bennem is felmerült, önmagamra nézve) 🙂

     
    • mák

      2019/09/01 at 08:06

      Neked mi van (hozzávetőleg) a pipiros alatt? 🙂

       
      • Zsuzsi

        2019/09/01 at 12:12

        Valami hasonló, seszínű szőke, meg ősz, vegyesen. 🙂

         
  2. fűzfavirág

    2019/09/01 at 09:13

    Én már régen merengek azon, hogy visszatérhetnél az eredeti hajszínedhez, csak nem akartam beleszólni az életedbe.
    Nagyanyám volt szőke (nagyon szőke), soha nem festette a haját, és amikor őszülni kezdett, csak világosabb szőke lett az összhatás. A barátnői folyton cukkolták, hogy biztos festi 🙂 ő meg mindig megsértődött. Szóval szerintem nem fog fájni, de majd kiderül.
    Azon nem gondolkoztál, hogy fokozatosan egyre világosabb pipirosra festeted? Akkor nem lenne annyira nagy a váltás jövő nyáron.

     
    • mák

      2019/09/01 at 09:20

      Én nem vagyok annyira világos szőke, hogy ugyanez történjen velem, szóval tényleg nem tudom, mi lesz a végén. Van, aki szépen őszül, van, aki nem, és élek a gyanúperrel, hogy én nem. Ami pedig a folyamatos világosítást illeti, iszonyú macera lenne folyton új festékeket keresgélni, meg tényleg arra vagyok kíváncsi, mennyi benne a fehér, azt meg befedné, amit pluszban rákenek, szóval a végén így is meg kéne várni, amíg lenő.
      Attól még megkérdem holnap a fodrászomat, mi a véleménye. 🙂

       
  3. Ede

    2019/09/01 at 09:26

    Macskaaaa! Abból sosem lehet elég. 🙂

     
  4. peony67

    2019/09/01 at 16:13

    A nemvásároloknak kevésbé örülök, az egyik kedvenc rovatom mindig is a szaporulat a szekrényben volt, de a te életed, a te szekrényed 🙂 A több lépet és a természetes hajszínt meg csak támogatni tudom… Szerintem MINDENKI szépen őszül, mindenki a maga módján, minden természetesen ősz haj teljesen egyedi, egyéni… Nekem nem nagyon volt más választásom (vagy festetlen haj, vagy semmilyen), de bár a vöröshajú létet sokáig hiányoltam, a rendszeres hajfestéseket egy pillanatig sem… szóval kitartás, és jöjjön, aminek jönnie kell (pl az új év).

     
  5. Dalbergia Retusa

    2019/09/02 at 07:09

    Az Őrült Geoládás Nő veled tart 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: