A mai nap, úgy fest, leginkább az “asszony tervez, anyatermészet végez” szállóigével lesz leírható. (Azt mondjátok, nincs ilyen szállóige? Hiba. Kénéne lennie neki.) Ennélfogva nem várható itt nagyjából semmi némi pöszmögésen és vánszorgáson kívül: kipucolom egy kicsit a Bűnök Barlangját meg a konyhát, kimosok egy-két gépnyi holmit, és tovább etetgetem a kovászt. Remélem, ezúttal nem döglik rám.

A kalandokat már úgyis letudtam zöld hajnalban, amikor éppen a medencémet próbálta leszerelni valaki (nyilván maga a nagy anyatermészet), és mielőtt beütött volna a fájdalomcsillapító, azon vettem észre magam, hogy vásároltam a Vaterán egy parókát.

Oké, erre a parókára most néhányan valószínűleg felkapjátok a fejetek, de csak azt tudom mondani, hogy nyuginyuginyugi. Majd úgyis megtudjátok, milyen merényletekhez kell nekem, és valóban merényletekhez kell, nem egyéb miatt, úgyhogy tényleg nyuginyuginyugi.