Feladom. Tegnap este már olyan tragikomikusra fordult a “taknyom-nyálam egybefolyik, és csak szédelgek, mint pipe a rézsűn” állapota, hogy alázatosan megkértem a Repülő Kutatót, teremtsen nekem ide egy bödönke pho levest, mert ha az nem segít, akkor tényleg az az egyetlen opció, hogy elfekszem az oldalamon, aztán megvárom, amíg elmúlik ez az izé. A Repülő Kutató persze rögtön intézkedett: elkérte a bukszám*, aztán szépen elgyalogolt Bürgüncfalva egyetlen olyan keleti étterméhez, ahol kapni ilyesmit elvihetőre is, de házhoz szállítás csak szerdától vasárnapig. Tegnap speciel kedd volt.
A pho ezúttal azt a fantázianevet is kaphatta volna, hogy “csalfa, vak remény”, mert utána egészen emberien éreztem magam, és nem is számítottam arra, hogy ma reggel megint vauvau meg szédelgek, mint pipe a rézsűn. Még a földszintre lemászni is olyan feladat, ami után ki kell pihegnem magam, és igazán nem örvendek ennek, de nem ám. A jó durva életbe, én ezen a héten bürokracicás dolgokat akartam intézni, péntekre meg pláne leány-legénybúcsúba vagyok hivatalos a budai hegyekbe. Ehelyett mire vagyok képes, na mire, ülni itt Pocival, a környék legtarkább káoszában, rózsás minizoknikban, két marék bagollyal. A kézimunka az egyetlen, ami még ennyire elcsömöszölt fejjel is működik.
Rohadás és rossznyavalya és blöe és slejm. Ez a hét most már szinte biztosan kuka.
* Ne várjunk azért tőle lehetetlent, no. A sváb ősök ki is tagadták volna a… nos, nem igazán tudom, miből.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2019/07/31 at 08:16
Hát, jobbulást!
De a hetedet nézheted úgy is, mint produktívat a kreatív kukacok etetésének tekintetében. 🙂
mák
2019/07/31 at 09:32
Jó lenne, de ez most csak apró izéken való nyámmogás, pedig annyi szép nagy tervem lenne…
Zsuzsi
2019/07/31 at 08:20
Amúgy, ha úgy nézzük a képet, hogy nem felülnézet, hanem valóban függőleges, ahogy, ugye, a monitoron látom, akkor képzelhetjük azt, hogy Poci őrülten kapaszkodik, igaz, csak a mellső lábaival. 😀
mák
2019/07/31 at 08:37
És közben alszik. 🙂
Zsuzsi
2019/07/31 at 11:54
A macskák nagyon profik. 😁
gittabry
2019/07/31 at 16:34
Gyógyulást! Az apróbojtorjánteát nem próbáltad? Hátha működik nálad is.
mák
2019/07/31 at 18:18
Köszi a tippet, hátha…
csilla75
2019/07/31 at 18:31
A szlengben a buksza mást is jelent (lehet, csak mifelénk), hogy is mondjam, hogy ne rontsam a blog irodalmi színvonalát, szóval a nők nemesebb szervét (ami olyan tájt van, ahol a férfiaké is), na meg úgy a nőt általában (éljen a hímsovinizmus). Szóval az anekdota szerint strandon a hangosbemondó egyszer (még az átkosban) azt a hírt kürtölte világgá: Női bukszát találtak a hintáknál!
Első főnököm a hagymateát ajánlgatta megfázásra. De hogy a hagyma héjából vagy a belsejéből kell főzni, azt nem tudom, de biztos, hogy mindenhogy szörnyű. (Ha egyáltalán megfázásod van.)
mák
2019/07/31 at 18:40
Ó, tudom én, hogy mi a helyzet a bukszával. 😀
Teából meg a legrosszabb, amit valaha ittam, a kaportea. Az már eszembe jutott ma, de egyelőre még ellenállok…
csilla75
2019/08/01 at 17:56
Ha annyira rossz, akkor biztosan használ. Mindig kétkedve fogadom azokat az állapotjavító dolgokat, amiknek élvezeti értéke van. Az biztosan használ, amit akkor is megeszik az ember, ha rettenetes, de ami finom… Hááát, azt amúgy is megesszük, ha használ, ha nem 🙂