(Ideje visszaszállni a ringlispílre, mert olyan régen leestem róla, hogy már asse tudom, hogyan hozom össze az idei év ötvenkét eská-posztját.)

Ma László napja volt, apósom speciel László, és már hónapokkal ezelőtt tudtam, mit akarok varrni neki ajiba, de persze ma láttam neki, mert az én életem hektikája tényleg mindent felülmúlt ezen a tavaszon-nyáron, és csak most kezdem összeszedni magam belőle.

Szóval eztet kapta, ni:

Ha nem ismernétek fel a képen, ez kérem egy kötény. A helyzet már tarthatatlan volt, a családi grillezéseken apósom általában fodros-virágos női kötényeket viselt meg kényszeredett arckifejezést hozzájuk. Na hát most varrtam neki egy strapabíró, férfias, praktikus grillezőkötényt.

Azért a móka kedvéért persze ilyen csajos kis csomagba összegöngyölítve nyújtottam át neki, szépen felmasnizva.