RSS

6/272 – Tradíciók

30 máj

Alkalmassági vizsga napja. Ilyenkor szoktam elharsogni, hogy nem árulunk zsákbamacskát, szent kötelezettségem a jövendő hallgatóknak bemutatni jóelőre, mitől fog majd három/négy éven át kisülni a szömik, úgyhogy ilyenkor különös csínnal válogatom össze a háromszáz réteget, amiben majd az asztal túloldalán ülök, míg a folyamatos szembántalmak jövendő áldozatai Gombóc Artúrt meg más efféléket olvasnak fel nekünk. Nos, nem tapodhattam lábbal a tradíciókat, bár hozzá kell tennem, nálam már beütött a majomketrec-effektus, úgyhogy ezt most afféle “csak-könnyed-hétköznap-erőfeszítések-nélkül” áutfitnek látom.

A tradíciókhoz való ragaszkodás nem csak az én asztalom (meg szőnyegem meg kanapém meg macskamászókám), Poci a jelek szerint úgy gondolta, hogy ebben a házban kötelező elem egy rezidens hányómacska, Celofán hiányában pedig rá hárul ez a nemes feladat. Úgyhogy hajnalban elhelyezett egy csinoska boát azon a kisszekrényen, amin Celofán kuporogni szokott anno. Más baja láthatólag nincs, és ne is legyen, mert az elmúlt hónapok után azonnal bedobozoljuk és orvoshoz hurcoljuk, ha csak egyet is köhent. Amúgy amióta egyedül maradt, éppoly virgonc és ugribugri, mint korábban, de mindehhez ráadásul roppantul bújós lett, még önmagához képest is. Nem könnyű dolog ez, feleim, mi ugyanis ellennénk egyetlen macskával, de lehet, hogy neki meg szüksége lenne egy másik macskára, akit abajgathat. Amikor Celofán beteg lett, Poci továbbra is játszani akart vele, és nem értette, miért nincs többé pofozkodás meg gurrogva kergetőzés, amikor pedig ő ezt annyira szeretné. Nagyseggű Maruszja azonban nemcsak erősen szociábilis, hanem legalább annyira territoriális is, én lakásom, én szőnyegem, én rabszolgáim, és ha hozunk neki egy másik macskát, fene tudja, hajlandó lesz-e meghaverkodni vele. Az első néhány hét nyilvánvalóan a macskák zsilipeléséről szólna, ehhez pedig szükségünk lenne néhány hétre, amikor éppen egyikünk sem rohangál valahová, és ki tudjuk logisztikázni, mit-merre-hogyan. A mit-merre-hogyant egyébként egészen részletesen le tudnám most vezetni nektek minden elemével, ha ráérnék. De nem érek rá.

Amiben ugyanis szintén nem vagyok képes lábbal tapodni a tradíciókat, az a határidőkhöz való ambivalens viszonyom, a rohadt lényegében-tézisfüzet még mindig nincs készen, márpedig ma el kell küldenem a témavezetőmnek. Azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy el is fogom küldeni, ezek a dógok már csak így műkszenek, hogy valahol Gombóc Artúr mellett-fölött-között megtáltosodom, és rettenetesmód befejezem, amit be kell.

Különösen, hogy holnap már megint más feladatok várnak, verné szájba a zuniverzum.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

8 responses to “6/272 – Tradíciók

  1. vica57

    2019/05/30 at 07:47

    Az áutfited nagyon jól néz ki 🙂

    Ha javasolhatok valamit a cicákkal kapcsolatban: utcáról mentett, de még kölyök macskát szerezzél be, azok nem hagyják magukat terrorizálni.

    Nem hiszem, hogy különösebb zsilipelésre szükség lesz, amikor nekem meghozták a két kicsit, a nagyok napokig csak tágra nyílt szemmel bámulták őket, de nem mentek a közelükbe, és csak mostanában fordul elő (bő fél év után),. hogy néha kapnak egyet a fejükre, inkább odébb mennek.

     
    • mák

      2019/05/30 at 08:48

      Az tuti, hogy mentett macska lesz, de megint olyat szeretnénk hozni, akinek kevesebb esélye van gazdisodni, márpedig a kicsik általában gyorsabban elkelnek…

       
  2. Zsuzsi

    2019/05/30 at 20:24

    Na, és milyen volt a felhozatal a Gombóc Artúr olvasókból? 🙂

     
    • mák

      2019/05/30 at 20:28

      A szokásos vegyesfelvágott, néhány óanyámborogass betéttel…

       
      • Zsuzsi

        2019/05/30 at 21:48

        😀
        A legextrémebb fellépő?

         
        • mák

          2019/05/31 at 02:53

          Hm, talán az az illető, akit tesiből ÉS énekből ÉS beszédből is alkalmatlannak minősítettek, és ezt egészen addig nem is sejtettük, amíg ki nem nyitotta a száját, meg nem próbált végigmenni egy fejére állított tornapad talpán.

           
        • mák

          2019/05/31 at 02:56

          Na meg a lány, aki csak akkor nézett a szemünkbe, amikor direkt megkértük rá.

           
          • Zsuzsi

            2019/05/31 at 08:01

            😀

             

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: