RSS

6/267 – Minta

25 máj

Közhely ide vagy oda, az élet megy tovább. Celofánt elástuk a kertben a nyírfa és a lonc között, ittunk egy viszkit az emlékére, aztán én nekiláttam, hogy kellő alapossággal kitakarítsam a Bűnök Barlangját. Az utolsó napokban leginkább ott gubbasztott szegénykém, úgyhogy a szobának határozott betegmacska-szaga volt a végére, mert bármilyen szerényen és kulturáltan is csinálja valaki, májelegtelenségben haldokolni akkor sem rózsaillatú. A futon matracát is ki kellett pucolnom, amit lepisilt, úgyhogy rárepültem a netre, mit mond a folttisztításról, aztán belefutottam egy ilyenbe, hogy “minél gyorsabban lássunk neki a folt kitisztításához, egyes szakemberek szerint ugyanis két órával a keletkezés után az már nem folt, hanem minta”. Ehe, ehe. Szinte láttam magam előtt, amint lerántom a szerencsétlen macskát a futonról, aztán gyors iramban nekilátok samponhabot tunkolgatni a matracon. Kuss legyen, cicu, tessék másutt haldokolni, itt nekem lépnem kell, mielőtt minta lesz a foltból.

Bánat ellen szinte mindig hatásos a munka, főként az, amit az ember a két kezével csinál, de, be kell vallanom, nem vagyok annyira bánatos, mint hinnétek. Mostanra leginkább, bármilyen rémesen hangzik, kicsike megkönnyebbülést érzek. Az elmúlt négy hónapban mindvégig attól féltem, hogy lassú és fájdalmas lesz a vége, a cica láthatóan élni akar még, de nem megy neki, mi pedig úgy leszünk kénytelenek kihívni az állatorvost, hogy a macska még ereje utoljával is tiltakozik ellene. Az nyilvánvaló volt, hogy ha rosszra fordul a dolog, orvost hívunk, nem pedig beszállítjuk – a konyhai polcon január vége óta ott várt az a tízezres, amit direkt azért tett félre a Repülő Kutató, hogy ha minden rosszra fordul, biztosan legyen a házban annyi készpénz, amennyire szükség lehet az altatáshoz. Meg aztán, ismerve azt a jojót és búgócsigát, amelyben mi élünk, attól is féltem, hogy valamelyikünk éppen nem lesz itthon, amikor. De hát Celofán kivárta, hogy mindenki itthon legyen, és ettől is könnyebb egy kicsit. Ha elmentem volna a konferenciára, csak ma értem volna haza, és most éppen nagyon hálás vagyok mindenért, azért is, hogy a takonykór nem engedett el a konferenciára.

Ezután pedig, mint mondtam, az élet megy tovább. Én még etetem egy ideig a betegszagú lakástextilekkel a mosógépet, a Repülő Kutató meg máris indul egy újabb konferenciára (ezúttal hálistennek csak Budapestre). Most viszont, mivel szombat van, irány a piac.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/05/25 hüvelyk tavasz

 

2 responses to “6/267 – Minta

  1. vica57

    2019/05/25 at 11:50

    Igen, tudom, milyen ez. Úgy 2 éve zárult le egy bő 3 éves időszak, amely alatt 3 öreg kutya (ketten 18 évesek voltak, a harmadik 13) és egy 18 éves cica mondott búcsút.
    Az egyik kutya kb másfél évvel élt túl egy agyi stroke-t, ő végül altatva lett, mert egy újabb stroke után már mozdulni se tudott és ugatott majdnem folyamatosan, mert mozogni AKART. Ha felemeltem, és vittem, csendben volt, csak hát egy labrador méretű kutyát nem hurcolhatsz álló nap, és dolgozni meg aludni is kellett valamikor.
    A másik (a 13 éves) megbénult, már meg volt beszélve az altatás a dokival, de a kutya “gyorsabb” volt…
    A harmadiknak meg összeomlott a keringése, még épp kivittem ölben, mert ki akart menni és már voltak szobatisztasági problémái (így gyorsabban kiértünk), ahogy kint voltunk a házból, rándult egyet és kész.
    A cicánál sajnos nem vettem észre idejében, hogy beteg, mert nem volt bújós, nem szeretett ölben lenni, csak az utolsó napokban hagyta magát megfogni, éreztem, hogy nagyon sovány (a szőre miatt nem látszott annak), de mivel jól evett, azt gondoltam, csak öreg. Aztán egyszer nem jött meg reggel, ő kijárós volt. Csak remélni tudom, hogy nem szenvedett, nem voltak fájdalmai, de tényleg nem látszott rajta semmi, öreg macska kinézete volt, ennyi.

    Mindegyiket nagyon megsirattam, de az utolsó kutya elmenetele után fél évvel már hiányzott, hogy nincs egy sem, csak két fiatal macska 🙂 (ezért most van kettő és a macskák is 4-en lettek)

    Na persze, volt takarítás is, rengeteg kutyapokrócot, törülközőt, stb. kimostam mindegyik után.

    Nagy megkönnyebbülés, hogy Celó nem szenvedett és mindketten odahaza voltatok. Igen, pont jókor jött a takonykór is. Ilyenkor hajlamos az ember a Sors kezére, a Gondviselésre, stb. gondolni, még a meggyőződéses ateista is, mint én 🙂

     
    • mák

      2019/05/25 at 16:45

      Senkit sem könnyű elengedni, no.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: