A múltkor olyan jólesett, hogy cipőt kaptam jutalomba egy befejezett tanulmányért, hogy ezt a kellemes érzést továbbra is szeretném újraélni. Az, hogy magamtól kapom a jutalmat, nem számít, ha vesztegetésre van szükségem ahhoz, hogy megcsináljam a feladataimat, én igazán nem érzek semmiféle morális nyomást, hogy ne vesztegessem meg magamat, mert elég a jól végzett munka is jutalom gyanánt. Egy lótúrót elég.

Úgyhogy vettem szép új kék szaladgálócipőt gumis strapatalppal, kívül-belül bőrből. Eccerélünk.

Mint a mellékelt ábra mutatja, valamelyik lidlis vagy aldis (asszem lidlis) látogatás alatt vettem egy új szürke tornacipőt is, de azt a rémesen lehordott szegény kis darabot, ami helyett vettem őkelmét, már csak képen tudom megmutatni, mert a legutóbbi szeméttel ki vala dobva.

A kék helyett viszont ez fog távozni, mert végtelen ideje megvan, és csak néhányszor volt rajtam, amikor is mindig feltörte a sarkam a bides. Kár lenne azért, hogy itt foglalja potyára a tárhelyet.

Ha valakinek esetleg ez hiányzik a boldogságához, ne fogja vissza magát. Harmincnyolcas amúgy.

U. i.: Úgy fest, máris elkelt. 🙂