Egy komplett napot töltöttem dögölészve, mindösszesen annyi felmutatható tevékenységgel, hogy néha megetettem a macskákat meg a mosógépet. Attól tartok, annyira kellett ez nekem, mint egy falat kenyér. Ha elmentem volna a konferenciára, most valószínűleg enerváltan vonszolnám magam ide-oda, dallamosan ugatérozva, ehelyett viszont ma ismét hajnalban és tettre készen ébredtem, lelkem esmérete pedig újult erővel harapdálta a belső részeimet. Ujjé, és megint csak ujjé. Ismét indul a mókuskerék, készülni kell a komplex vizsgámra, például harmincadikáig le kell gyártanom negyvenezer leütésnyi povedálást arról, hogy mit csináltam eddig a disszertációmmal és mit óhajtok csinálni a következő két évben. Már eddig is a kelleténél többet vacakoltam a képzés eddigi ideje alatt azzal, hogy mindenféle beadandókban a bizonyítványom magyarázzam, ez pedig most lesz csúcsra járatva ezzel az egy ívnyi izével, ami helyett ugyebár akár azt is csinálhatnám, hogy írom azt a rühes disszertációt ahelyett, hogy csak pofázzak arról, hogyan fogom írni. Na mindegy. Ezen a szaron is túlgázolunk valahogy.

A szaron való átgázoláshoz ma hajnalban, miközben a hajamat mostam, a pofámon holt-tengeri iszappakolással (tudok én élni, mi?) gyártottam egy nagyvonalú ütemtervet, melynek szellemében innentűl kezdve minden nap dolgozom négy-öt órát a komplex vizsgára készüléssel, már persze amikor éppen nem zabálja fel az adott napot az Esztergomba pendlizés. Ha van rá lehetőség, a vasárnapokat viszont kiveszem szabadnapnak, mert akkor még az Úr is megpihent, és nekem ugyan minden nyávogás ellenére kisebb melóval kell megbirkóznom, mint Neki, de az Úr nagy és dicső, én meg kicsi vagyok és taknyos.

Hősies elszántságomban még azzal is elkezdtem kokettálni, elmászok még ma a könyvtárig, hogy vaskos könyveket hurcoljak haza tanuláshoz, de aztán rájöttem, a gépemen is van vagy három kiolvasandó könyv pdf-ben, úgyhogy nem megyek én ma sehová.

Különösen, hogy be lettem kerítve, nédda.