Attól tartok, a félév eddigi része még csak könnyed ejtőzés volt egy nyári délutánon, koktéllal a kezemben. A májustól már előre borsódzik a hátam. Egyébből sem fog állni ez a nyomorult hónap, mint egyik hisztérikus nekifutamodásból a másik után: kétszer kell utaznom Pécsre, egyszer (ha elfogadják az absztraktomat a konferenciára) Egerbe is, további tanulmányokat kell írnom, a komplex vizsgára tanulnom, ja és lesz még benne egy Kazinczy-verseny, valamint egy előadás, amit középiskolásoknak tartok. Mindehhez pedig természetesen dolgozni is kell (nem, az eddigi lista nem a munkám része volt, csak a “szabadprogram”): tanítás, dolgozatíratás, jegyadás, zárótevékenységek vizionálása, vizsgáztatás, a felvételizők alkalmassági vizsgája, plusz még három szakdolgozathoz bírálat. Ki fogom köpni a tüdőmet.

Mindehhez a Repülő Kutató mintegy megnyugtatásul (“én legalább nem foglak zavarni”, mondta, én meg majdnem hozzávágtam valamit) becses nevének megfelelően körberepüli-vonatozza fél Európát, lesz benne Varsó meg Bécs meg Bukarest, a többit elfelejtettem. Ki fogja ez alatt, amíg mi fel-alá rohangálunk, a macskákat abajgatni, meg nem mondhatom. Pedig nekik is törődésre van szükségük, különösen Schrödinek, aki egyre soványabb és egyre többet eszik. Belülről zabálják a működésképtelen májából a toxinok, ő meg folyton ott áll a tálkája előtt, és nyikorog, és nem akar májbeteg cicáknak való gyógypapit enni, csak macska-junkfoodot.

Ha ebből az egészből ép bőrrel és többé-kevésbé ép lélekkel ki bírok jönni, az a zuniverzum egyik csodája lesz a sokból. Na, megvolt a mai siránkozás is, futhatok tanítani.

A hátborsókhoz (eredeti ötlet) felvettem azt a rózsás ruhámat, ami, az a gyanúm, a blogolvasókkal szembeni restanciáim kategóriájába esik. Szerintem ezt ti még nem is láttátok, és arra ugyan pontosan emlékszem, hol turkáltam (az esztergomi Háda volt az), de arról már lövésem sincs, mikor.