Ezt szinte minden évben megcsinálom, és mindig nagy macerával csalogatom elő az internet fenekéről, hogyan csináltam tizenévvel ezelőtt, úgyhogy most akkor rögzítsük itt, hogy visszaturkálhassam jövő húsvétkor is az archívumból.

A pipiske vagy más néven madársütemény állítólag a kétbodonyi húsvéti tradíció része, de szerintem máskor is igen jól használható ötlet – bár kétségtelen, hogy igencsak babramunka, tényleg szükség van hozzá valaminő Alkalomra. A tésztájában nemigen van semmi spéci, leginkább a formálás módja érdekes, szóval igen, fázisfotók is lesznek.

Hozzávalók 40 darabhoz:

• 25 deka rétesliszt
• 25 deka simaliszt
• 12,5 deka margarin, kockákra vágva
• 1 evőkanál só
• 3 deka élesztő
• 2,5 deci tej
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• félmaréknyi egész feketebors

A kétféle lisztet, a margarint és a sót összekevertem a dagasztótálban. Az élesztőt a cukorral, egy evőkanálnyi liszttel és egy deci felmelegített tejjel összekevertem, negyedóra alatt felfuttattam, majd a keveréket a maradék másfél deci tejjel hozzáöntöttem a liszthez és margarinhoz. Puha, képlékeny tésztává gyúrattam össze a géppel, majd vékonyan kiolajozott kelesztőtálban félretettem kelni.

Egy órával később könnyedén átgyúrtam a tésztát, majd ráborítottam a tálat, és hagytam még kelni negyedórát. Utána ismét átgyúrtam, négy részre osztottam. A négy tésztahurkát 10-10 részre vágtam, és az összesen 40 darabból ceruza hosszúságú rudakat sodortam. A ceruzányi rudacskákat csomóra kötöttem, a csomóból felülről kilógó részt ujjbeggyel hegyesre összecsippentettem,  (Mondtam én, hogy kell majd fázisfotó.)

A fénykép minőségéért elnézést, ekkor még csak alig múlt hat.

A tésztára kötött csomóból alul kilógó véget ellapítottam, kiskéssel két helyen bevágtam. Ez lett a farka neki.

A készülődő pipiskéket szilikonos sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztattam. Két tepsire volt szükségem, tepsinként 20-20 darab szép szellősen elfér, mert a kelésnek is kell majd hagyni helyet. Miután már kész volt egy tepsinyi, bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, hogy előmelegedjen. Lekentem a pipiskéket a felvert tojással, és a fejük két oldalába belenyomtam egy-egy borsszemet. (Jó alaposan be kell nyomni a szömit, mert másként sülés közben kiugrik. Ezért is szoktam akkor csinálni, amikor már le van kenve, a tojás ebben az esetben többé-kevésbé ragasztóként működik.)

Mikor bemelegedett a sütő, az első bandát  bedugtam. Negyedóra múlva mehetett a következő adag is (légkeverős sütőm van, nagyon egyenletesen süt a drága alul-felül-elöl-hátul, másként nem mertem volna megreszkírozni az ilyesmit). Kábé huszonöt perc alatt sülnek aranysárgára a pipiskék, de ez nyilván sütőtől is függ. Nagyon piros-ropogósra csak akkor érdemes sütni őket, ha garantált, hogy még aznap bezabálják őket, mert az állástól megkeményednek kicsit.

Végül rácsra kiszedve hűtöttem fogyaszthatóra a seregletet.