Amióta ez a kép készült, én már megjártam a piacot is, úgyhogy most már nem teljesen ugyanígy festek, leszedtem magamról néhány réteget, és azt sem felejtettem el, hogy kipakoljam a zsebemből az élesztőket. (Ne is kérdezzétek. A szatyrom dugig volt mindenféle törékeny zöld izével, aminek nem górhattam rá a tetejére.)

A piacramenetel amúgy tájainkon leginkább Pocit szokta feldobni, aki megérkezésünk után gondosan végigszagolja az árut, és kicsit dürrög a zöld leveleknek. Van egyébként saját zöld levele is itthon, metélőhagyma cserépben a padlón, annak is szokott dürrögni, és általában semmiféle növény nincs tőle teljes biztonságban, főként a nárcisz nem. Már lemondtam arról, hogy legyen a házban virág, akár vágott, akár cserepes. Úgyhogy ezúttal az ünnepi asztalon egy ízlésesen (nem) kidekorált metélőpetrezselyem lesz majd a virág-assortement.

Ha pedig nem hittétek volna el mindezt: tessék, ez itt Poci, amint éppen szerelmet vall a karalábélevélnek.

Ez meg itt én vagyok.