RSS

6/227 – City trail

15 ápr

Most két és fél nap bolondokháza következik (jaj, a vakációm! jaj, a tanulmányom!), melynek során még csak haza sem jövök, hanem éjszakára egy esztergomi panzióban húzom meg magam. (Már persze amennyiben minden renden a szobafoglalással. Ha nem, az irodám padlója marad. Nemigen tetszene ez az opció.)

Ami az időjárást illeti, én még mindig rohadtul fázom, és a következő kétésfél napban sem kecsegtetnek sok jóval hőmérsékileg, úgyhogy némi morgolódással polárholmikban nyomom végig a diliházat, melynek szerves részeként ma este fél kilenckor fel kell kúsznom egy csomó látogató hallgatóval a Szt. Tamás-hegyre. Ez egy úgynevezett city trail bulika lesz, ami, ha jól értem, arról szól, hogy fel-alá kószálunk a zegernyében, az ifjak meg közben tereptárgyakat keresnek vajmi. Abszolúte jellemző egyébként a helyzetre, hogy midőn enyhe tanácstalansággal és növekvő kétségbeeséssel megkérdeztem, ugyan hol a túróban van a Szt. Tamás-hegy, a kollégáim szó nélkül kimutattak az ablakon a kálváriadombra, amit én fotózni szoktam. Pofám bőre gyere le. Na sebaj, legalább eltévedni nem fogunk, vagy ha mégis, nem esznek meg a farkasok. És túracipőt is viszek.

A holnapi nap esetében semmit nem tudok ígérni, vagy lesz bejegyzés, vagy nem, de az biztos. Jaj, a vakációm, jaj, a tanulmányom, ma reggel fél hatkor veselkedtem neki, hogy a két utolsó most-már-istenbizony-teljesen-kész szakdolgozatot átnézzem, mielőtt ráütöm a “leadhatod, édes lányom” pecsétet. Borzasztó két linkóci nőszemély, leesett volna az ujjatokról a karikagyűrű, ha nem utolsó percre hagyjátok, he? Egész hétvégén nem tudtam a saját teljesítendőimmel foglalkozni. No de most már megvan, leadható, visszadobni sem fogják, bár őszintén meg fogom mondani nekik, hogy igencsak meg fogok lepődni, ha hármasnál jobbat kapnak az irományaikra.

Közben meg továbbra is jaj, a vakációm, jaj, a tanulmányom, mire hazakeveredem, már szerda lesz, és nemigen bízom abban, hogy a rohanás közben tudnék dolgozni rajta, bár nyilván lesznek üresjáratok, de azok nem alkalmasak arra, hogy az ember tudománnyal foglalkozzék közben. Úgyhogy, kitalálhatjátok, viszek magammal horgolnivalót.

A kicsiny útitáskát a múlt héten vettem én préda nőszemély az Yves Rocher-nál, mikor felújítottam orgonaillatú tisztálkodóparkomat. Erről a csuda kabátról pedig már regéltem ugyan nektek, de még nem láttátok teljes pompájában. Némiképp trónokharcául érzem magam tőle, úgyhogy ne kekeckedjen velem máma senki, vagy előrántom a fegyvereimet. (Horgolótű lesz az. Bár, ami azt illeti, bicska is mindig van nálam. Olyan kicsike svájci.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/04/15 hüvelyk eská, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: